2025. április 19., szombat
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Reflexió

    MákvirágBy 18 hozzászólás756 megtekintés

    Lajtorján ereszkedett hozzám a bú,
    s nézett kínzó farkasszemet velem.
    Alattam, a szúrágta komódból
    törött zsanér vonította énekem.
    Pisloghattam volna talán, de késő,
    könnyeim megállíthatatlanok,
    besózzák sűrűre vetett lelkem,
    míg alszik a boldogság, s ami vagyok.
    Számban a kávé egyre keseredik,
    nikotin-bajszomon egy csepp kutat,
    kredencemről tört zsemle száradó,
    torz alakja a tükörben rám mutat;
    Te vagy a betű, bús szó és költemény,
    a szerelem hangja, s maga a remény.

    Share.

    18 hozzászólás

      • Mákvirág on

        Szervusz Bödön! 🙂

        A tükör tiszta volt.😀
        Amit már egy zsemle is lát, az már valami, mi? (Hofi után, szabadon.)

        Örülök, ha bejön, bár nem egy populáris megközelítés ez sem.
        Köszönöm, hogy olvastál/ írtál újfent!

        Minden jót kívánok!
        Mákvirág

    3. black eagle on

      Üdvözletem, Attila!

      Szépen megszerkesztett szonett, 11-10 szótag váltakozással, az is ölelkezőn; elég nehéz szerkezetbe gyömöszölted bele mondanivalódat, mégis könnyed folytonosság érződik a sorokban. Ráadásul meg tud szólítani, vagyis van mondanivalója; ez olyasmi, amire a "reflexió": ez egy jó vers. De továbbmegyek: ez egy szép és igényes költemény. (Ugyanakkor a képek lehangolóak, de az már a műelemzők dolga.) Nekem tetszik.

      Üdv: Laca 🙂

      • Mákvirág on

        Kedves Laca!

        A szerkezet eléggé spontán alakult azzá, ami. Szeretem nagyon a szonett alapformáit, ez itt egy picikét kilóg a sorból az "X"-es soraival, de a lehangoló képek, illetve a szóhasználat miatt a jellemző felépítést megtartottam, bár szigórúan véve ez már nem szonett. 🙂
        Örülök, hogy tetszik, bármíly' lehangoló is a sugárzott kép. Ez is az élet egy szelete.

        Köszönöm szépen a kedves szavakat!

        Minden jót!
        Mákvirág

    4. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Mákvirág! 🙂

      Nagyon tetszik a szonetted. Elvitt, bent tartott.
      Először hátrahőköltem, mert súlyos a felvezető 12 sor tartalma sanyargatja az olvasó lelkét rendesen.
      A végére nagyon vártam a feloldást, ami megtörtént, szerintem duplán ütősen.

      Bennem a cím és a coda tökéletes keretet alkot. Úgy gondolom, hogy a lényeg ezekben fogalmazódik meg, hiszen választ adsz valami számodra rendkívül fontosra.
      A felvezetésed szívszorító életkép, ami lehúz, de kellő átgondolás után erősíti, ütősebbé teszi a végkifejletet, hiszen a zuhanásból egyértelmű felemelkedést fogalmaztál meg.
      Szokatlan a hirtelen váltás, de bőven hagytál előjeleket. Értem ezt arra, hogy pontosvesszővel különítetted el a codát. Az én olvasatomban kaptam ott egy rejtett felütést: bármi van a felvezetésben, a zárás előtt érzékelhető egy kifejezetten pozitív „de”.
      A nagy keret mellett kiemelem a „bú” és a „bús szó” rejtett keretét.
      Érzelmi különbségeket árnyaltál ezekkel.
      …

      • Mákvirág on

        Szia Kankalin!
        A feloldás kontrasztja elég szembeötlő lett, talán túl is lőtt a célon, de a cím miatt hagytam ilyennek, mert jó összhangnak tartottam a zsemle-tükör-én "szemkontaktus" visszatükrözésére.
        Sokáig gondolkodtam, hogyan válasszam el a volta és coda részt. Szerintem a vessző túl folytonossá tette volna, a kettőspont meg nem azt fejezte volna ki, amit szerettem volna, azt a pillanatnyi elgondolkodást, amit a felismerés pillanata jelent. 🙂
        A "bú", "bús" visszautalás a költői énre, szintúgy egyfajta reflexió, bár ez megírás után tudatosult csak. Örülök, hogy kitértél rá! Amikor írtam, akkor csak a sorok hossza és tartalma vitt, a rímek nem, így lett xaxa, xbxb, xcxc, dd. Ez szokatlan képlet a szonettben.
        Emellé egy 11-10-10-11-es kvartina szótagszám és 11-11-es coda jelenik meg, az ötöd-, hatodfeles jambusok elhagyása mellett.
        Kicsit sok lett a verstan, de néha kell az is.
        Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyi időt szántál erre a szonettre!
        Szeretetettel:
        Mákvirág

    5. Horák Andrea Kankalin on

      …
      Tetszik, hogy technikádban picit eltértél a klasszikus szonett formától.
      Ezt főként a rímek jelzik, de a szótagszámok egyedi váltakozása is.
      Nekem belefér ez a szonettek világába, mert számottevő változás az alapvető követelményekben, inkább újszerű átgondolásként hat, ami tartalmi szempontból nagyobb hatást kelt, hiszen a visszatérő rímeknek jelentősége van.

      Bizonyára lesz még gondolatom.
      Jó olvasni ezt a szonetted.
      Igyekeztem kivenni belőle pozitívumokat, mint ahogy megteszem ezt más alkotásokkal találkozva is.
      Megszólalt bennem üzeneted mind tartalmi, mind formai szempontból.
      Azt gondolom, hogy a költészethez való hozzáállásod példa értékű.
      Jó lenne, ha más is megerősítene ebben, mert szerintem fontos, hogy aki ilyen magas szinten műveli a verselést, mint te, annak jár némi támogatás az alkotó-olvasóktól, legalább „lájk”-szinten.

      Mélyen megérintett, elgondolkodtatott szonetted. Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂

      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply