Rég volt másképp…

Mikor karjával átölel már nem remegek
Mikor egyszerűen fölém hajol,már nem reszketek!
Jó vele,ezt nem is tagadom,
S hiányzik csókja is az ajkamon,
De már nem halok bele,ha nem lehet enyém,
Már nem őrjít meg,ha kettőnknek nincs remény!
Már nem fáj,ha átver,ha megcsal,
Már nem várom,hogy felcsendüljön a Kis Éji Dal!
Nem mondom,hogy nem szeretem,mert ez nem igaz
Csak ez az érzés,már nem ugyanaz
Már nem hiszek a mesében,nem vagyok kislány,
Már nem várom a hercegem,mint a mesebeli királylány!
Túl sok könny mosta arcom érte,
S utána jöttem rá,meg nem érte!
Csak gyengéjét mutatja az ember,ha sír,
Csak,sajnálni fogják,ha azt mondja:Takarjon el a sír!
én nem tudok sajnálatban élni,
Azt az érzést nem tudnám elviselni!
Egy dolgot tudok,amit minden más ember is,
Szeretni egy életen át,de akár a halálon túl is!