Morgen
Wie du nun vom blauen Hügel,
Sonne, deine Hände hebst
Und auf goldgesäumtem Flügel
Lächelnd nach der Höhe schwebst,
Hängt sich meiner Seele Sehnen
Weinend an dein weißes Kleid,
Daß du mich aus Noth und Thränen
Trügst in ew'ge Herrlichkeit!
Anna Ritter
Reggel
Látom, kék lankák mögül, Nap,
kézíved felemeled,
és arannyal árnyalt szárnyad
fenn, magasban hogy lebeg.
Hadd, hogy vágyaim akasszam
sírva köntösödre fel,
könnyek nélkül, boldogabban
öröklétbe csalj te el!
20 hozzászólás
Kedves Klára!
Labda, labda, magas labda,
Jő a Dávid, s jól lecsapja?
Komolyra fordítva a szót. A korábban általam
említett tudatosság tanulással és gyakorlással
megszerzett tudást feltételez.
Ezekhez kívánok kitartást, majd sok sikert néked.
Rokonszenvvel üdvözlöm törekvéseidet Attila
Köszönöm, kedves Attila!
Igyekszem, s talán ez a fordításom nem is lett olyan rossz…
Üdv: Klári
Kedves Klára
Nekem tetszik a a reggeles fordításod.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi, köszönöm a gratulációdat:)
Szeretettel: Klári
Finom, kecses, és minden benne van, ami elvarázsolt.
Marietta
Kedves Marietta, örülök, hogy elvarázsolódtál:)
Szeretettel: Klári
Megszólítattam…
Ezt a magas labdát Klára
megszelídítette mára,
Attila meg irigykedik,
ő is megtehette volna pedig…
Jót nevettem reggel,
Nálam ez a tender…
Ez kedves tőled, mandolinos, köszönöm:)))
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Örülök, hogy nem labdalecsapást emlegetsz, mert nem is volt az, csupán stimuláló kihívás, amire én fölvettem a kesztyűt, de nem a bokszkesztyűt… Én vágy helyett húrnak értelmeztem a Sehnen-t…
Anna Ritter:
Reggel
Nap, hogy most az égre tártad
kék hegyen túl karjaid,
és arany szegélyű szárnyad
csúcsra vígan fölrepít,
tűzd fehér ruhádra lelkem
húrjait, hadd sírjanak,
csalj örök gyönyörbe engem,
hol nincs vész, s könny nem fakad…
Te sem látod, mi a hézag?
Felkötöm én magam még ma!
Ki fog akkor "irigykedni",
Jobbra, szebbre serkenteni???
A "sírjanak" helyett máris a "szóljanak" szóra javítottam, mert nem lehet sírni ott, ahol nem fakadhat könny. Még Ritternél sem világos számomra, hogy a "weinend" az most a költőnőre, napra, lélekre vagy húrokra/vágyra értendő… Költői kép gyanánt bármelyik "sírhat"…
Helló Dávid!
Most épp azt "irigylem" tőled, hogy itt sem ismerted fel
hol vannak az eredeti versben hímrímek, és a négyből egyet ,
produkáltál.szóval az "irigység" mellett fogadd "gratulációmat" is.
Helló Dávid!
Helló, Attila!
Megnyugtatlak, felismertem a versben a nő- és hímrímek szabályos váltakozását, és igazad van abban is, hogy csak egyetlen hímrímet csináltam (fölrepít). Nekem valahogy így jött össze, így kívánkozott ki belőlem, így éreztem magyaros hangzását. Már kaptam is több fórumon kedvező méltatásokat, hogy tetszett, tartalomhű volt, érdemes volt megcsinálni. Jogos kritikád mellett én inkább azt vártam, hogy most te hozol itt egy saját verziót, ami már tökéletesen követi a német formát, tartalmat, dallamos, ugyanakkor szép magyar nyelven szól, híven a költői érzelemhez. Ezzel máig adós vagy! Szeretném, ha irigyelhetnélek a te ilyen verziódért! Idézőjeles gratulációdat – vica versa – "köszönöm"!
Dávid, az egyre gyakrabban tökéletlen rímszerész… :)))
Valóban van még adósságom, az " Attila meg irigykedik"-ért.
Lebe wohl Dávid!
hm nagyon szép érdemes volt lefordítani.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszett, így, egyetlen hímrímmel is… Köszönöm a csillagokat!
Szeretettel: Dávid
Szia Panka!
Most nem tudom, nekem szólt-e a gratulációd, mindenesetre köszönöm.
Szeretettel: Klári
Ui.: Meglehetősen zavar az a szópárbaj, ami itt alant van. Azon gondolkodom, tegyek-e fel egyáltalán bármi fordítást…
Nagyon szép fordítás:)
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu, örülök, ha tetszik:)
Szeretettel: Klári