biztos megtaláltam Múzsámat,
keresztem többé nem magam viszem,
itt maradsz velem, ha jön a bánat,
nélküled felemészt a sóvárgásom,
hisz csillogsz, mint maga a tenger,
szép szemeidben csak magam látom,
s magamban el nem múló szerelmem…
…íme, a kezedben életem…
6 hozzászólás
Szia Joxemi!
Óha! Ez már vers a javából! A "csillogsz, mint maga a tenger" nagyon szép. És az utolsó sor: "…íme, a kezedben életem…"
Jox! Te tudsz valamit!
A.í.: Faddi Tamás
Oh ez olyan gyönyörű volt! Már-már majdnem sírtam 🙁 Gratula! Imádom
Szia Joxi!
Reggel a múzsával sétálni méghozzá a parton?! 🙂
Szép szerelem, jó vers! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nos, megígértem, hát itt vagyok. 🙂 Szépen épül fel, és szerelmes is, én mégis a "kikandikáló" önzést is megláttam benne, tudod, olyan Szabó Lőrinces módon. 🙂 De ez nem negatívum, csak megállapítás.
Üdv,
Poppy
Kilenc sor, melyből sikolt a szerelmes férfi vágyódása.
Hogy önzés is kiérezhető? Szerintem természetes, hiszen
minden szerelem önzésen alapul. Önzően magunknak
akarjuk a szeretett lényt.
Nagyon tetszik!!!!
Kedves Art-társak! 😀
Köszönöm szavaitokat! Jólesik, hogy még van, aki értékeli írásaimat. Megtiszteltek, hogy elolvastatok 🙂
Köszönettel:
Joxemi