Szemünk fényében
Oszlik szét a hajnal.
Szétfoszlik a homály
Ajkadon könnyű sóhaj.
Az árnyék hidak szétszakadnak,
Fényfal épül közénk.
Tovatűnik, elillan
Az oltalmazó sötét.
Várj, ne menj!
Ne vidd magaddal álmaink.
Maradj! Egyszer még
Szárnyaljanak magasba vágyaink!
6 hozzászólás
leginkább az utolsó versszak tetszik, az nagyon szép lett!
és összességében is tetszik a ves 🙂
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sanna!
Bizony az nagyon szép… lenne… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
szerintem azért nem lenne jó örökké csak álomvilágban élni… kell a zord valóság, hogy kiábrándítson, és megeddzen a reggelre… grat.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Náni!
Nagyon régi ez a versem… azóta alaposan “megedződtem”…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Egy röpke kép, egy apró gondolat, mégis úgy van leírva, hogy az ember érzi ennek az apró képnek a jelentőségét, hogy ez mennyire őszinte és komoly. Az utolsó versszak nagyon megható, kiteljesedik a “kérés”. Gyönyörű a versed.
H.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hayal!
Sok apróság építi fel az életünket. Teszi széppé, vagy szomorúvá. Régi vers…
Köszönöm.
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu