Mondd!
Emlékszel a régi tanítódra?
Ki egykor a kezedet fogta?
Ki tanított a szépra, jóra?
Ki tarisznyádba az útravalót rakta?
Ki megtanított a betűvetésre,
A számok rejtelmére,
Az olvasás szépségére,
A természet megbecsülésére?
Gondolsz-e még rá?
A tőle kapott kincseket
kivel osztod meg?
Gyermekednek átadod
a megismert titkokat?
Ne feledd, a tőle kapott intelmeket,
s ha meglátod, mikor feléd közeleg
soha ne fordítsd el a fejedet!
6 hozzászólás
Nagyon kedves dolog, ha valaki visszaemlékezik tanítóira-tanáraira, s versben fejezi ki a háláját. Javaslom átolvasni föltét előtt az írásaidat, mivel két helyen is egy-egy t-betű. Ki lehet javítani, azért jegyeztem meg.
Üdv. Kata
Ó…Pont ennél a versnél…köszi!
Mély gondolatokkal átszőtt, az értékekre asszociáló versed elnyerte a tetszésem.
Igen, a jó tanítókra emlékezni kell mindvégig, a közvetített tudást, értékeket pedig minél jobban át kell adni az utódoknak!
Nagyon jó téma kiváló megfogalmazásban.
Elismerésem hozzá.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, remélem mások is így érzik, hogy nem szabad elfelednünk a tanatóinkat!
A gondolat nagyon szép, én pl. még a középiskolás ballagásomra és a főiskolai diplomaosztómra is meghívtam az alsós tanítónénimet. Versnek viszont nem jó. Nem egységes a szerkezet, se rímes, se szabadvers, nincs lüktetése, stb. Nagyon sokat kellene még vele foglalkozni.
Üdv,
Poppy
Szia!
Köszi, hogy elolvastad- régebben írtam-s valóban, van még mit csiszolni rajta. Köszi, és azért is örülök, mert leírod szerinted min kéne javítani, ez jó…üdv hundido