Odakinn zúg a szél, süvít,
udvaron a kutya nyüszít.
Ő sem szereti a szelet,
ki látott már ilyen ebet?
Ablakban állok, kukkolok,
mint szélben a fák, hajlongok.
Fákon vaskos zúzmaraág,
csodás e hófehér világ!
– Apa, apa, édesapa,
milyen madár, nézz csak oda?
– Harkály doktor, kicsi lányom,
gyógyítja a fákat, látom!
– Édesapa, tán betegek? –
Választ várok, úgy remegek.
– Kopogtatja őket, látod?
Eltávolít féreg-átkot!
Színes madárka, bóbitás,
fák doktora ő, nem vitás.
Emlékeimben most is él.
Olyan gyönyörű volt a tél!
18 hozzászólás
Kedves Ida !
Csodásan tárod elénk a téli tájat, szinte hallottam a harkály kopogását !
Kellemes, könnyed, simogatóan szép versed.
szeretettel gratulálok: Susanne
Köszönöm, kedves Susanne.
Szeretettel
Ida
Játékos, kedves. Igazi gyerekkori élmény.
Tényleg, igazi!
Köszönöm Szusi.
Kedves Ida!
Csodaszép emlékképek!
Szeretettel gratulálok!
Szép estét:sailor
Köszönöm kedves Sailor.
Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel
Ida
A gyermekkor ha véget is ér, de álmainkban tovább él.
Szép emlékezés.
Szeretettel
Emese
Így van, ahogy mondod, kedves Emese.
Köszönöm soraid.
Szeretettel
Ida
Nagyon szép lett, Ida. Gyermekkorom versei jutottak eszembe. Fülbemászó ritmusa, kedves képei vannak. Olyan, hogyismondjam… szerethető vers, tiszta, mesés, és lélekmelengető.
Örömmel olvastam.
pipacs
Köszönöm kedves soraid, Pipacs. Az a "lélekmelengető" igazán jól esett.
Köszönöm.
Szeretettel!
Ida
Olyan szépen tudsz versben is mesélni, Kedves Ida. Ma már egyre kevesebb az idejük az embereknek a természetet megfigyelni, pedig a gyermek ma is gyermek és ma is kíváncsiak.
Szép érzelmes a versed.
Szeretettel gratulálok, Zsófi .
Ma már a gyerekeknek sincs idejük figyelni a természetet, pedig igen nagy szükségük lenne rá, biztos vagyok benne, hogy igényük is lenne… de hát, megváltozott a világ, rohanunk, csak rohanunk… csak tudnám hová?…
Igazán megtisztelő a véleményed, Zsófi. Köszönöm.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Épp a minap nézem, hogy mi a csoda az a piros ott a havas faágon. Veszem a távcsövet, hogy jobban lássam, hát a harkály doktor falatozta az ágon lógó madárpogácsát. 
Őt magát takarta a faág, csak a piros feneke világított a fehér, havas tájban messzire. A cinkéknek az etetőbe kitett diót is olyan ügyesen horgássza ki /mert kicsi az etető neki, nem fér be/, mint egy akrobata.
Nálunk az ablakból most is hasonló a látvány.
Azt nem mondanám, hogy nem szép a meleg szobából a havas táj, de a hólapátolásból már elég lenne. Kioszthatná már Szent József a madárkáknak a sípot, hogy hirdessék a közelgő tavaszt!
Judit
Kedves Judit!
De jó Neked! Én azóta nem láttam harkályt.
Szép helyen laksz, ha ilyen remek élményekben lehet részed.
A hólapátolást is nagyon szerettem… Bár, ha jól meggondolom, az évek múlásával… talán másként látja az ember. Mindennek megvannak a pozitívumai is, meg a negatívumai is.
Köszönöm ezeket a szép képeket, amit hoztál, kicsit ott éreztem magam újra a természet világában.
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szép téli képek, és csodás dallammal meséled el. Olyan lélekindító vers ez. Tiszta, egyszerű, igaz. Talán ezért fogott meg ennyire.
Szeretettel:
Millali
Kedves Milalli!
Sokat jelentenek nekem soraid.
Úgy indultam a nagybetűs Életbe, hogy soha nem feledem, honnan jöttem, s mire tanítottak, mindig ugyanaz akartam maradni. Most ezt soraidból visszaigazolódni látom. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyszerű képed elvarázsolt a régi telekről…
Igaz. őszinte alkotás…Elismerésem…Lyza
Köszönöm elismerő soraid, kedves Lyza.
Szeretettel
Ida