hol reggelenként rigó füttyentett hármat,
ahol a kanász úgy csattogtatta ostorát,
hogy felverte vele az út porát.
Hol kakasszóra hasadt a rózsás hajnal,
hol a szegény emberek megbirkóztak minden bajjal.
Az a ház nem volt flancos palota,
egyszerű embereknek volt szerény otthona.
Hatalmas almafa az udvaron, –
még egyszer látni akarom!
Messze van, hogy jutok el oda?
– Valaki egyszer azt mondta
nincs lehetetlen, ha az ember akar,
mindenhova eljut hamar.
Gondolatban máris ott vagyok.
A tisztaszoba fala hófehéren ragyog …
Konyhában a sparhelt mellett áll nagyanyám.
Jobb lenne, ha most békén hagynám,
de nem tehetem, – az időt kergetem,
tovább, tovább, látni volna jó
milyenre sikerült a kenyércipó,
Egyik kezéből a másikba dobja,
hogy a melegét oldja.
Aztán, – asztalra kerül a fazék is.
Szemével int, – üljek le én is.
Kis tál kerül elő, s azon nyomban,
a cipók is ott sorakoznak halomban.
Bableves! – A kedvencemet főzte,
beleszagolok a fazékból kiszálló gőzbe.
A régi illatot keresem, – nagymama csendben áll mellettem.
Nem szól semmit, hisz ő már nincsen,
ez az emlék az én régi kincsem.
Nincs már a ház sehol,
valahol egy kutya csahol.
Távolról harangszó hallik,
itt már csak emlék lakik.
Rigó még füttyent hármat,
de a füttyében ott lakik a bánat.
Múlttá vált a régi minden,
a mese is miben hittem.
A hajnal még rózsásan hasad,
de az idő kereke egyre gyorsabban halad.
.
13 hozzászólás
Kedves Vali!
Szép ez az utazás a múltba. Olykor jólesik felkeresni a régi helyszíneket, visszagondolni a gyerekkorunkra, hiszen abból lehet bőségesen táplálkozni. Szép versed örömmel olvastam, gratulálok:)
Szeretettel: Klári
Szia Vali! 🙂
Azt tapasztaltam, hogy az ősz valamiért az emlékezések évszaka. Több helyen észleltem nosztalgiázást. Talán a bús esőket így jobban lehet elviselni, mert a nyirkos időjárás elől menedéket ad a múlt melegsége, vagy csak véletlen az egész. Mindenesetre versed valódi kincs. Nem csak azért, mert megmutatja tiszta lelked gondolataid által, hanem azért is, mert láttatod, érezteted azt, hogy milyen harmóniában éltek régen az emberek egyszerűségük és szerény hajlékuk ellenére. Mindig jutott egy kedves szó, és érezhető volt a gondoskodás. A nagyanyáknak megvolt a feladatuk. Ma is ugyanaz lenne, de dolgozniuk kell a nyugdíjért. Nagyon tetszik, ahogy bemutatod múltad, mert látom a képeket, hallom hangokat, az illatokat is érzem, annyira élethű. A zárás mi is lehetne más, mint a jelennel való szembesülés? Tetszik a "rózsás hajnal"-keret is, az utolsó sorral sem szállok vitába, mert én is ezt érzem. Gyönyörű vers, befészkelte magát a lelkembe. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Vali!
Milyen jó annak, aki ilyen szép emlékeket hordoz a lelkében.
Sajnos én ezt nem mondhatom el. Éppen ezért örömmel olvastam a versedet.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Vali!
Gyönyörű verset írtál. Ahogy az ember keresi az emlékmorzsákat… Megkönnyeztem, és magamra ismertem. A közelmúltban magam is írtam hasonlót, prózában. Göröngyökbe zárt gyerekkor a címe. Ha van hozzá kedved, olvasd el. Verseddel felidézted bennem a magam emlékmorzsáit. Köszönöm.
Szeretettel!
Ida
Kedves Klárika!
Tudod idővel eljut az ember oda, hogy óhatatlanul is előtörnek az emlékek. Én meg hagyom, jöjjenek csak szívesen időzöm közöttük.Köszönöm, hogy örömmel olvastad.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Kankalin!
Boldog vagyok mikor ilyen szép hosszú hozzászólást látok itt. Szeretem a visszajelzést , hogy milyen érzelmeket, milyen gondolatokat váltott ki az olvasóból a versem. Amiket Te írsz azzal simogatod a lelkemet mert pontosan arról szól. A kedves szavak meg mindig jólesnek.
A vers születéséhez nem kellet most nosztalgiázni /egyébként szoktam/. A gyermekkorom színhelyén jártam nemrég, és szembesültem a semmivel, a ház sehol sem volt.Keserédes élmény, de mindenben igyekszem megtalálni a szépet, akkor is ha csak az emlékek házában van már.Köszönöm a velem töltött idődet.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
Ó be szép! Jó visszagondolni a régi időkre, elmerengni a történteken… Szép versben emlékeztél meg a régi házról, Nagymamáról…
Egyik versemben én is visszautaztam szülőfalumba, jó volt körülnézni, még úgy is, hogy sokat változott, s amikor a szülőházat nem találtam, mert a hely másra kellett, s egyébként is háború alatt romos lett… csak álltam meghatottan, s elmélkedtem a régi időkről.
Most a verseddel engem ismét visszavittél oda, ahol kislánykoromig éltem.
Nagyon szépen látogattál el a múltba, a régi házba…
szeretettel olvastam: Kata
Kedves Ica!
Szeretettel adtam közre érzéseimet, úgy tűnik célba ért.. Ha csak egy kis örömöt szereztem vele , már boldog vagyok.Bizony nem mindenkinek adatik meg a gyermekkor, így az emlékezés sem. Igyekszem osztani a magaméból mindenkinek szeretettel.Örülök,hogy itt időztél nálam.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Ida!
Örömmel láttalak itt és boldogsággal tölt el,hogy felidéztem a magad emlékeit soraimmal. Feltétlenül el fogom olvasni az írásodat. Köszönöm,hogy itt időztél.
Szeretettel üdv:Vali
Drága Katám!
Bizony nekünk még vannak ilyen emlékeink.A háború okozta sebek mélyen bevésődtek, de igyekszünk úgy emlékezni rá, hogy ne fájjon. A ház ahol kicsi gyermekkoromat öltöttem, nincs már, s a helyén sincs semmi csak a "vadnövényzet" amit én szépnek, szelídnek láttam mégis.
Köszönöm,hogy nálam időztél, megtisztelő számomra. sok sok segítséget kaptam Tőled amiért hálás vagyok és mindig szeretettel gondolok Rád.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Vali, nagyon szép, emlék-ébresztgetős vers. Hanga
Kedves Vali !
Magam előtt láttam mindent, mit versedben leírtál, gyönyörű emlékezés !
Szeretettel olvastalak : Zsu
Nagyon szép emlékezés. Vali olyan jó annak akinek ilyen szép meghitt emlékei vannak!
szeretettel-panka