Kemény kalap, fehér gallér,
én vagyok a fess gavallér,
az öltönyöm reám szabott,
lakkcipőm ma szépen ragyog.
Legényember vagyok, szabad,
sármos mosoly bajszom alatt.
Megfordulnak a leányok,
amikor a korzón járok.
Nyújtanának kesztyűs kezet,
de én most csak önhöz megyek.
Míg nézem majd huncut szemét,
együtt hallgatjuk a zenét.
Van új csodás gramafonon,
s kezem derekára fonom,
ajkamról így remeg ima,
hölgyem, menjünk a moziba!
Jobb kezemben virágcsokor,
illatozó rózsabokor,
bal kezemben sétapálca,
állok lóvasútra várva…
Azzal megyek önhöz, kedves,
olyan vagyok, mint szerelmes
ifjú kamasz, Budapesten,
lázban ég a lelkem, testem…
Menjünk el a bálterembe,
ha a filmnek vége lenne,
a parketten swinget járunk,
s nem lesz boldogabb pár nálunk!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Olyan pontosan lefestetted azokat a régi szép időket, mert minden megjelent előttem, mivel ez az én gyermekkoromban pontosan így történt. Azonban sajnos, lemaradtam valami csodálatos szépségről, mivel jött a háború. Ugyanis még nem voltam tizennyolc éves, ezért lemaradtam egy gyönyörű alkalomról. Ugyanis Marosvásárhelyen, ahol voltunk, minden évben Szilveszterkor a szüleimet is meghívták, a tükörteremben tartott békebeli bálra, s nekem megígérték, hogy majd 18 éve koromban engem is elvisznek, csodálatosan szép báli ruhában… Lemaradtam róla, de a háború miatt még sok mindenről. Ilyen az élet!
Szeretettel olvastam csodaszép versedet: Kata
Bizony, a háború sok mindent elvett a lányoktól is… a békés ifjú kort és sokak férjét, vőlegényét, testvérét, apját… Nagymamám sokat mesélt az I. és II. világháborúról, az őszirózsás forradalomról és a hátország lakosainak szenvedéseiről. De mesélt a régi korzók világáról is és még sok-sok békebeli dologról nekem egykor. Még most is több versre ihletnek a történetei. Sajnálom, hogy nem jutottál el a hőn óhajtott bálba, talán hiányzott egy jó tündér, mint Hamupipőke meséjében… Köszönöm az értékelésedet!
Szeretettel: alberth