Felsejlik a múltból egy-egy emlék.
A ráncos idő rántja le leplét.
Barangolok a régi utakon,
hol múltam ezer titkát kutatom.
Már az is titok, hogy megszülettem,
és ott voltam sok édes szüretben.
Nem tudom az első szót a számon,
s első léptem – ó, mennyire bánom.
Nem volt még aszfalt, és nem volt járda,
a gyerekhadat poros út várta.
Hatalmas játszótér volt az utca,
s a rongyos labdát száz gyerek rúgta.
Ház előtt a kert virágzott tarkán.
S mikor hó esett, a dombok alján
suhant a szán, repült a hógolyó.
Újra a régi házban volna jó.
Ott, ahol jó volt lenni gyereknek.
S ahogy a zord percek peregnek,
rájövök, hogy mindez lehetetlen.
Mégis, hogyha találkozunk ketten,
felbukkan bennünk sok régi emlék.
Szállnak köröttünk, mint réti lepkék.
És mi összeköt, a non plusz ultra:
áldott, öreg Arany János utca.
20 hozzászólás
Szia Klári! Hát igen, a régi utca, a régi ház! De nehéz is emlékezni a múltra, Mégis, ezek az emlék-képek hozzánk tartoznak, életünk részét képezik! Tetszett! Üdvözlettel: én
Köszönöm a soraidat kedves Laci! 🙂 Örülök, hogy tetszett. Bizony, a múlt az életünk egy darabja.
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Tetszik ahogy a régi utcádról írsz.Ez a sor meg különösen.Újra a régi házban volna jó.
Meg tudlak érteni.Nehéz elválni az otthontól ahol az ember gyerekként boldog volt.
Talán furcsán hangzik, de nekem is vannak szép emlékeim amik az Arany János utcához kötnek,
de ez egy másik város egy más megyében és egy más élet.Jó volt olvasni tőled.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Nahát, neked is volt Arany János utcád? Hát, igen. Más idő, más város, más emlékek. A lényeg, hogy néha jó emlékezni. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Csodaszép írás!
Az emlékek szebbnél szebb színben mutatkoznak!
Az a rengeteg élmény szinte egy csokorrá lesz,
mely mindig ottdíszeleg belsöd oltárán!
Igen,mint réti lepkék,szállnak körülöttünk!
Elismerésel gratulálok!
Szép napot!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Nagyon köszönöm elismerő soraidat, igazán jólesnek.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Annyira élőn, elevenen hozta elő bennem versed a gyerekkori emlékeket, hogy egyszerre csak ott találtam magam az emlékeim kapujában… a Kulai úton… Ez az én Arany János utcám. 🙂
Nagy élmény volt olvasni téged, bevallom, pityeregtem is egy sort…
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon örülök, hogy ilyen érzelmeket váltott ki belőled a versem. Az az igazi, ha valakit így meg lehet érinteni a sorokkal. 🙂
Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Nekem nem volt valami szép gyermekkorom, de az utcára rá ismertem éa a környezetére oly hitelesen, oly szépen írtad meg.
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Igazán örülök, hogy – nehéz gyermekkorod ellenére – benned is emlékeket idéz a vers.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Honvágyam támadt. Egy kicsit mindig van, de most felerősödött.
Az emlékek teszik egyedivé és különlegessé a régi utcákat, helyeket, személyeket, soraidban is így olvasható.
Nagyon szép vers.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök a véleményednek, a szavaidnak, hogy honvágyat ébresztett benned a vers. Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Klári
Szia!
Sok szép emlék jelenik meg a versedben. Ahogy telik az idő, szeretek nosztalgiázni. Itt rátaláltam olyan emlékképekre is, amik bennem is élnek. Jól ábrázoltad a régi utcád, a hozzáfűződő emlékeket. Jó volt veled kalandozni! Üdv hundido
Szia hundido!
Köszönöm a szavaidat. Örülök, hogy kalandozásra hívhattalak. 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Szép, nosztalgikus múltbarévedés ez a vers. Az utolsó két versszak lírai, már-már katartikus. Talán egy észrevétel: a "non plusz ultra" idegen csengésével kissé kilóg hangulatilag. Lehet, hogy szerencsésebb lenne mondjuk így: "És mi összeköt újra meg újra: áldott,öreg Arany János utca." Egyébként tetszik a versed.
Szeretettel: István
Kedves István!
Teljesen igazad van, nekem sem tetszett ez az idegen kifejezés. Nagyon megfontolandó az általad javasolt változtatás.
Köszönöm szépen az észrevételt és örülök, hogy tetszik a vers. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Számos hozzászólást begyűjtött már ez a szép versed (nem véletlenül), ezért én nem is szeretnék senkit ismételgetni. Szó nélkül hagyni azonban nem lehet, mert annyira megérint. Mit megérint? Átzúdul az emberen, szinte átmossa a lelket. Köszönet, hogy megosztottad velünk, s így olvashattam.
Laca ⚘
Kedves Laca!
Előkerült a Facebookon egy régi, utcabeli ismerősöm, ez ihlette a verset. Igazából nem szeretek a múltba révedni, de néha ez is kell. Nagyon szépen köszönöm a szavaidat, igazán jólesnek! 🙂
Klári
Sajátos hullámzású (talán felező tízes) sorok, érzésekkel jól felfűtve, az emlékek fölbukkanó töredékein visz végig. Nagyon szépen épül a vers, tetszik, hogy ez a versed is történetté érik, és a páros rímek könnyedsége mellett milyen mélyre is képes vinni. nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Szép vagy nem szép, nem tudom, mi az a felező tízes. 🙂 De nagyon szépen köszönöm, hogy itt időztél a versemnél.
Klári