Régi, vagy új?

Újra a régi úton járok,
keskeny, poros, mellette árok,
vezet a semmibe, és ha elfáradok,
megpihennék, de nem tudom, hol vagyok.
Előttem már jártak itt, jártak a nagyok,
most én is papírra karcolt szavakat hagyok,
üzenetet, hogy kísértenek a tegnapok.
Ti régi játszótársak, kik együtt laktatok,
könnyet kalárisba fűzve, minek gyöngye régi szép napok.
Tudnom kellene, még mire várok,
mocsok hull rám, vagy ékes virágok?
bűz árad majd belőle, vagy bódító illatok?
Vagy csak az út a régi, én új vagyok?
Vagy régi álmok közt toporzékolok,
szűkölve, botladozva, hol könny mosta árok
posványába fulladnak nyíló virágok.
Csak tudnám, hogy hol vagyok?
Összezavarnak a kusza gondolatok,
s én indulok arra, merre mentek a nagyok,
még ha égbe vezetnek is a megfagyott lábnyomok.