Zendülve ébred a világ,
Susog a fákkal az erdő
Remeg minden, ami szilárd.
Surrog az őszben a levél,
Földön kergetőzik puhán,
Takarja hó az ég telén,
S eltűnik annak tavaszán.
Hangosak télen a pelyhek,
S halkan elszunnyad a világ,
Némán dereng a rengeteg,
Jégbe zárt daloló virág.
5 hozzászólás
Kedves Tyarel!
Gondolm e verset nem most írtad, hisz egy egy olyan Novemberi hangulatot adott ennek a szép tavaszi estének. Attol eltekintve milyen idő nan kint, a vers nagyon szépen meg van írva, olyan szépen, hogy mikor olvastam, automatikussan összehúztam ratam az ingemet.
Nekem tetszik a vers.
üdv Toni
Igen, ilyen, ennyire csodálatos a természet, ahogyan Te leírtad.
Szeretettel: Kata
Kedves Toni, ismét köszönöm a rám szánt időt 🙂
Kedves Kata, köszönöm a hozzászólást.
Barátsággal: Tyrael
Nayon érdekes ahogy írtál, sok ellentét van benne, de talán mégis mind igaz:-) Nekem a "hanos pelyhek" volt a legfurcsább, a többit könnyebb volt elképzelni, de számomra a hópelyhek halkan hullanak. Ennek ellénre elfogadom, hogy Te így láttad a telet, és nagyon szép a versed!
H.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a hozzászólásoddal, kedves Hayal!
Üdv. Tyrael