Nem tudhatja mi a fény,
ki a homályban él és nem látta még a fénylő Napot.
Nem tudhatja mi a vallás, igaz hit,
ki nem ismert önfeláldozó, hithű papot.
Nem tudhatja mi a jólét,
ki az élettől leckét nem kapott.
Ki nem érzett éhséget, nyomort, penészszagot.
Ki nem érzett még lelkét tépő, gyötrő fájdalmat,
Nem tud igazán szeretni, nem ismeri a szánalmat.
Minden érzés, szenvedés mit az ember életében szerzett,
Magasabbra emeli, finomítja, nemesíti a lelket.
4 hozzászólás
Kedves Yoco!
Le a kalappal a versed előtt! Remek sorok, minden szavaddal egyetértek.
Szeretettel és tetszéssel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Örülök, hogy jól gondolom, és hogy
nem vagyok egyedül.
🙂
Szeretettel!
Yoco
Drága Yoco!
Minden relativ a világegyetembe kivéve ezt a versedet mert beleszeret aki olvassa.Lélekemelő, iránytűs és megejtően szép.
Egyetértek :
“Minden érzés, szenvedés mit az ember életében szerzett,
Magasabbra emeli, finomítja, nemesíti a lelket.”
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
napfény
Kedves, Drága napfény!
Te mindig erőt adsz és reményt.
Elbűvölöd a lelkem szegényt.
🙂
Szeretettel!
Yoco