Remény

Jégvirág születik
az ablakon hirtelen,
ha nem csillámlik,
észre sem veszed,
társait az égből
várja szüntelen,
s hamar körtáncot
jár velük örömest,
gyémántként ragyognak
az esti holdfényben,
szívedben tobzódnak,
s lassan bekebeleznek
testestül, egészen,
de ha megérinted
az üveg sima mezejét,
szétolvadnak ijedten,
s eltűnnek tenyeredben,
mint a remény ibolyái,
mik épp, hogy kinyíltak
lélek erdőd közepén,
s máris fakó szirmaik
hullnak szerteszét.