Eljött a tél
és döcög velem az idő
szeretni úgy szeretnék
mint tavaszi énem
a MÁSIK
a teli asztal látványa
mohóságra késztet
megtorpanásig.
Eljött a tél
és én kifelé ragyognék
hogy amit nem látsz
látassam veled
a másodvirágzást
csak te csalhatod ki
még van reá
legalább kétezer teled.
8 hozzászólás
Megmosolyogtatott a versed! 🙂 Grtat: Gy.
Lelkünk rejtett mélységéből csak szerelmünk csalhatja elő a titkokat. Szép vers.
Szeretettel: Rozália
Nagyon jó vers. Szerkezetében érdekes, ahogyan elvezetted gondolattól gondolatig, rímtől rímig, igazán remek. Nagy élvezettel olvastam végig, és a csattanó igazán megfogott.
aLéb
Kedves Zarwieczky!
Igazan jo vers született. Nagyon tetszik, ahogy a sok teli esemenyre vilagitasz ( ha jol ertelmezem)
üdv.:
hamupipö
Szia! Én ebből a télből szeretnék már kijutni. Egyébként tetszik a vers és a formája is. Grat: István
Kedves Zé, ez kifelé is, befelé is ragyog, akárhány tél is jön még.
Hanga
Kedves Zarzwieczky!
Jó tőled szerelmes verset olvasni. Nem szokványos. A másodvirágzásod még remélem tart.
Ági
A virágzással nincs baj.Csak a storrynak van már rég(2éve) vége.Köszi h.itt jártál.
Pussszantás