Bár lehetnék végre boldog,
S nem jönnének egyre csak a gondok..
Bár már itt lenne a perc,
Mikor engem újra átölelsz.
Hiányzol, oly messze vagy,
Ez a távolság engem nyugodni nem hagy.
Várom, hogy mondd nekem, itt maradsz,
Ígérd meg, engem soha el nem hagysz.
2 hozzászólás
Kedves Aprodite!
Kedves versedet örömmel olvastam. Írjál sok verset, szívesen olvassuk.
Szeretettel: Kata
Szépen kérted,talán megteszi.Kedves kis vers.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova