Szótlan árnyék: a múlt.
Homályos hétköznapok közt halad.
Mély csendben ülve felsikolt,
még néhány eltűnt, kósza gondolat.
Titokban hátad mögé lép, a remény.
S míg szívdobbanását hallgatod,
Emlékek összetört szilánkjaiból,
lelkednek építs, újból templomot!
3 hozzászólás
Kedves Juli!
Nagyon szép szavakkal, gondolatokkal megírt versedhez gratulálok. Az egész tetszik, mégis kiemelem a utolsó mondatodat: "Emlékek összetört szilánkjaiból,
lelkednek építs, újból templomot!"
Szeretettel: Kata
Kedves Juli!
Hihetettlen ebben a pár sorban, milyen sok igazságot bele tudtál irni
Örülök annak, hogy észrevetted a reményt a hátad mögött. Az mindenkinél ott van, csak az olyanok akik nem tudnak "magukba szállni" azok sohasem veszik észre. Sok idézetet irtam már nagy íróktol, filozófúsoktol, költöktöl, most egy maghalt, de halhatatlan politikustol idézek egyet, akki több volt, mint csak polotikus:
"Nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink visszatartsanak a reményeink követésétől."
John Fitzgerald Kennedy
Kedves Juli!
Nagyon szépen megfogalmazott gondolatok, kihallom a reményt , az építeni akarást!
Szívből gratulálok:Selanne