Remények szállnak,
suhannak az éjben…
Elvetélt vágyak közt
valóságért égnek.
Ó, ti szegény álmok
és szegény remények!
Mit vártok a sorstól,
vajon mit reméltek?
Kemény ez a világ,
küzdelmekkel telve.
Préda az érzelem,
koncnak odavetve.
Jobb, ha lenyugodtok,
elpihentek szépen…
Nem találtok álmot,
itt hagytak már régen.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Megint nagyon mély verset hoztál. Ugye nem baj, ha én mégis keresek magamnak egy picinyke álmot, igaz, már lenyugodva. 🙂
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Sajnos vannak reménytelennek tűnő napjaim…
Köszönöm, hogy elolvastad a versem!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Igazat szólsz, amikor azt írod: "Kemény ez a világ, küzdelmekkel telve." Sok évet átéltem, de talán még a háború sem hozott ennél keményebb életlehetőségeket…
A versed vége nálad is lehangoltságot jelez. S talán igazad van.
Szeretettel: Kata
Azért nagyon jól tudjuk, hogy a remény hal meg utoljára!!!
Igazi, valóságból, átélt, átérzett dolgokat jelenítettél meg.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Jól megjegyzem magamnak…
Köszönöm, Judit
Köszönöm Kata!
Valóban nehéz világot élünk…
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép a versed, de azért még hagyjuk a reményt szárnyalni. :-)))
Barátsággal panka!
Kedves Panka!
"Keresem én fűben-fában,
illatozó kis virágban,
a csillagos éjszakában,
édesanyám szép szavában,
a mély hitem oltalmában."
(Szeibert Ágnes )
Nagyon köszönöm, Judit
Kedves Judit!
A remény hal meg utoljára, s miért is ne? Annyi szép vár még mindannyiunkra, a nyugalom pedig fél siker:-). A verset értem, álmodj…, és merj remélni.
Szép napot kívánok:Marietta
Kedves Marietta!
Kívánom, hogy így legyen..
Köszönöm, Judit