Szelíd szavaidon merengek némán
mik intelmül szóltak valaha nekem,
mintha fülemben még most is hallanám,
hogy mi is az a hírdetett intelem.
E lét örök lesz annak ki hinni kész
és elfogadja mindazt ami igaz,
bár csak a szív foghatja fel, s nem az ész
reményekül kell e ennél több vígasz!?
Oly gyönyörré vált ettől nekem minden
tűnt álmaimnál is több lett e remény,
mi bensőmben fogant, s el kellett hinnem
ami igazságul csordogált belém.
Élni örökkön e földi világon,
hitemmel vallom, és szívemmel látom!
2 hozzászólás
Szia Zoli! 🙂
Szép ez a szonett. 🙂
Azt vettem észre, hogy Shakespeare formáját könnyebben követed. Talán amiatt, hogy kicsit szabadabb lehet benne a ritmus. Nem tudom, de mélyebbre tudsz kerülni bennük.
Nagyon érdekes élményem támadt. Olyan érzésem volt, mintha egy régi-régi szonettet olvasnék egy megsárgult könyvből. Mindezt a "hírdet" és a "vígasz" okozta. Ezeket most másképp írjuk, emiatt keltett bennem régies hatást. Nem tudom, szándékos volt-e.
Javításra javasolom a következőket, mert így lenne helyes: "bár csak a szív foghatja fel", "el kellett hinnem".
A rímeken mindig lehet csiszolgatni, emiatt soha nem készülünk el egy verssel. 🙂
A zárás méltó befejezése tartalmas gondolataidnak, amelyek valóban ezt a formát kívánták.
Örülök, hogy írsz szonetteket is, mert kevesen vállalkoznak rá manapság, pedig nagyszerű élmény elmerülni bennük.
Írj még sokat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet, s hogy adott némi szépséget Neked egyszerű művem! Fogom javítani a hibákat amiket nem megfelelően írtam. Szeretem a szonetteket, mert viszonylag rövidek, és sokat adhatnak mégis. Boldoggá tesz, hogy némileg érzem őket, s boldoggá tesz az is ha másoktól olvashatok szonetteket!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel kedves, és ösztönző szavaiddal!
Üdvözlettel : Zoli és Gabi Kaposvárról