Reménykedem

Kicsiny faluban: Kisbárkányban
a Cserhát hegy lábánál születtem
tanítóék második gyermekeként
ahol örömben éltem ifjúságom,

de zárt világban éreztem magam,
nem tudtam áttörni a burkolatom,
egyedül éltem a sokadalomban,
szebb jövőt nem (csak) magamnak akartam.

Maradtak óhajok a gondolatok,
hiába minden, nem jöttek szebb napok,
azt hittem, örökké bezárva maradok.

Erős vagyok, bízom az Istenben,
ezért forró vágyaim maradtak,
s egy szebb jövőben reménykedem.

(Tanulmány, Babits Mihály:
A lírikus epilógja
c. verse után.)