ostromló-mennydörgő diadal-dalára
tetoválom Neked a papírt.
Betűhangyák
esetlen-testetlen romantikus bája
sóhajtja fel arcodra a pírt.
Valóságcsík
pórusba ivódva, bőrödre jelezve,
felszippantva főnixként éled.
Üzenetem
hitetlen szívedbe mézet csepegtetve
feltámasztja fekete véred.
Vallomásom
börtönzött burkából kitörő írásom
sírásod táptalaja lehet.
Párnavásznon
hulló könnyed könnyebben szárad, ha tudod:
nem egyedül vívod életed.
2 hozzászólás
Lélekharang a mélyről. Nagyon mélyről…valakinek…:) Egyéni képi megjelenítéseid, a forma, a bontása (formabontás:-) ) különösen tetszik. Minden apró mozzanatot, lélekrezdülést tisztán látom. Te is vívod az élet "harcát", s ezt "neki" is tudnia kell, ha mégoly fájdalmas is.
Ez is tükör 🙂 Neked, a társnak, s mindenki másnak…
Üdvözlettel: DM)
Kedves Dorys!
Ismét beleszaladtál tükrömbe? Ne haragudj 🙂 Persze, nem féltelek, ha ilyen tisztán tudsz belenézni, és ilyen tisztén is látsz benne!
Persze, hogy vívom a magam harcait – mint oily sokan mások. Győzelemek és vereségek vegyesen jönnek, de a kudarcok valahogy mindig ijobban ihletnek. Már csak ilyenek vagyunk…
Köszönöm, hogy ismét írtál!
Üdvözlettel
W