Reményt, egy csodás új nap kezdetére.
Ahogy a Nap felszárítja a friss harmatot,
Úgy éled lelkemben is a reménysugár.
E remény ismét bearanyozza a napom,
Talán jó lesz nézni újra a Napfelkeltét!
S megfürödni a Nap mosolygó sugarában,
Melynek aranyló fénye beborítja a horizontot.
Már búcsúzik a nyár, s nyomában az ősz,
Az én lelkemben még él a remény a fényre.
Nem engedem át szívem a fagyos télnek,
Vágyom a Nap éltető melegségére, fényére.
Hiába változnak az évszakok, én dacolok,
Eső, szél, vihar nem ingathat meg hitemben.
Hiszem, jönni fog újra a nyár, a szép kikelet,
Melyet elkísér a boldogság, s marad örökre!
2 hozzászólás
Jaj de szépet írtál, jó volt olvasnom, érezhető a remény sugara, gratulálok!:)
Köszönöm, hogy olvastál 🙂