Por lepi léptünk nyomát,
pókhálós hálószobánk.
Álmaim súlya alatt
mállik a vén vakolat…
Szívünk rég hevesen vert,
színpompás volt kinn a kert.
Meztelen most a faág,
nélküled rideg az ágy…
Hangom sincs, nem hívlak már,
deres a néma határ.
Ablakom por lepi be,
emléked sem jár ide…
Mécsesem lángja remeg,
temetve szerelmedet.
Fájdalmas, vonagló fény,
elszáll a füst…, a remény.
1 hozzászólás
Fájdalmas sorok! Szívből jövő érzések.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X