Reménytelenül / Hopelessly

Eredeti:
József Attila – Reménytelenül

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkre ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén
Ezütös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Fordítás:
Titusz – Hopelessly

Finally, the human reaches
the sandy, sorrowful, wet plain.
Look around, daydream and nod his
clever head, but he does not hope.

I try to look around like this,
so easily without a cheat.
The silver coloured axe’s whisk
plays on the poplar’s leaf.

My heart sits on the branch of nothing,
his noiseless body’s shivering.
Surround himself with stars gently,
who are watching, watching him.