Magam mögött hagyni a múltat oly nehéz,
Erre sokszor egy élet is kevés,
Túllépni emlékeken,sok bevillanó képen,
Nap mint nap fájó,kínzó perceken,
Hazudni magamnak, hogy vége elfelejtem,
Mikor a vele töltött napokat a csillagokban éltem,
Szív szorítva nézni egy közös fényképet,
Könnyes szemmel álmodni újra és újra sok szépet,
S reggel fölkelni magányosan egyedül,
Végig csinálni a napot nélküle fáj kegyetlenül,
Az utcán mindenkiben őt látni és keresni,
Azt hiszem ez az érzés reménytelenül szeretni!
5 hozzászólás
Szia!
Igen a reménytelen szerelemnél nincs rosszabb!De ahogy mondtam ha valami szép örizzük meg a szívünkben szép emlékként de ne sovárogjunk utánna mert így leendő boldugságunk utjába állunk!Kövesd az én példám fogd fel úgy mint ahogy én szép emlékként!Ha nem igy tenném nem lehetnék újra boldog de szerencsére most az vagyok!És fel a fejjel az élet sohasem olyan kegyetlen mint ahogy hisszük.Igaz ezt már írtam neked de mégyszer leírom:
"szerelmek jönnek mennek de én kiegészitettem azzal hogy néha azt fogjuk érezni megtaláltuk az igazit(most én is ezt érezetem bevallom) és amikor elmegy csalódottak és szomorúak leszünk,de ha az élet igazságos és szabályosan játszik akkor, ha tényleg megjön az igazi ő már nem fog továbbmenni, és addig akit szerettünk, emlékezzünk rá szépen mert ő is életünk része volt és boldogá tett"
Borzasztó érzés a reménytelen szerelem, szépen versbe öntötted.
Szia!
nehéz4
De tudomásul kell venni, mert hosszútávon rosszabb lenne ráébredni, hogy hazug érzelmek áldozatai lettünk.
Egyszerű szép vers amit írtál: Üdv: marica
Nagyon szépen leirtad!!fájdalom, szenvedés, hiány és könnyek kisérik végig a verset!De mien szépen beszélsz róla!Ez szerelem!
Majd jön valaki más, aki megbecsül téged, aki valóban szeret és melletted marad. A csalódások megélése nagyon fontos, hogy megerősödve kerüljünk ki belőlük. Szép vers, gratulálok: Colhicum