Százezer vágyálom gyötör,
foszlányokra szakít a kín.
kérdezed, mi ez a csömör,
szerelmem már csak rozsdaszín.
Fénytelen ült vacsorákon,
én abból élek ami nincs,
szép arcod közönyös, látom,
elutasít kusza hajtincs.
A száj íve földre szögez,
türelmetlen sőhaj a jaj,
elutasító szó, övez,
loptál tőlem, reménytolvaj.
2 hozzászólás
Kedves Boszika!
Szomorú a versed, de nagyon szép.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm Te kedves Harcsa!