Leesik egy hópehely,
s kattan a zár,
valakinek hinni kell,
valakiben már.
Rácsok mögül,
néz két szem.
A rendszer hibázott,
nincs menedéke,
hogy ki volt,
nem nézték már.
Egy kulcs hangja,
s kattant a zár.
2-szer 3 méter
bújj fedezékbe!
A vasrács visszatart,
nincs sok esélyed.
A rendszer megemészt,
s meg sem nézi mit tettél,
az igazság elenyész,
s végén mindened elvész.
Keresi a kulcsot vagy töri a zárt.
Nem látják sokan a ködtől már,
nincsen itt igazság, csak bilincsek
nyikorognak a régi kilincsek.
Mi az igazság nem tudom
s lehet nincs is kedvem tudni,
hogy a rendszer foglya,
hogyan fog holnap aludni.
5 hozzászólás
Azonban ,ne feledjük:a rendszer te vagy,meg én,meg ő,ti,mi, ők…S akkor minek jajgatni? Ja' ,esetleg azért,mert így feledhető a ránk nehezedő bűntudat.S ezt te is érzed,amikor így írsz:"Mi az igazság nem tudom
s lehet nincs is kedvem tudni,"
És ez megnyugtatott?Csak látszólag.Engem pedig felkavart,s…
Ez nem a mai helyzetről szól,hanem az átkosról és az előző rendszerekről,remélem sokan vannak akik értik a soraimat. 🙂
Mi az igazság nem tudom,
s lehet nincs is kedvem tudni, így akiartam írni,egy vesszőt kihagytam,s változik a mondanivaló.
Drága Maci!
Nagyon rég jártam erre.Kutattam a verseid közt, és bizony, ezt a versed, több féle képpen lehet értelmezni.De ez nem baj!Van ki érti, és bizony van akit felkavarhat.Mindenesetre, lehet akaratlanul, de lelket mozgató.Én megértettem, és bizony nagyon jól megírtad.
Ölellek:Kriszti
Köszönöm Kriszti,én is alig tudok időt szánni az oldalra és az írásra is,örülök hogy hallok felöled,a verseimet sajnos felrakás után soksz nem rakják ki főoldalra. 🙁
Azon kivül sok gondom volt (van),de megoldom őket.
Minden jót!
üdv:Metal Mackó