Repülés

A vágyak, mint a dombok, völgyek, hegytetők, ringó mezők..
Legyen ez örökre életedre emlékeztetők..

A szárnyak, repülnek a sassal, hordozza a gém, búgja a gerle..
Repülj velük Te is, elméd az egekbe törhet, ha szárnyad nem törted..

A remények, élnek..Inkáktól az Eszkimókig, minden embernek csak ez a végzet..
Reméld azt, hogy amit remélsz, azt remélheted, elérheted..

És akkor a vágyak, amik csillogó szárnyakon repülnek a remények felé..
Rád találnak, csodálkozva nézel széjjel, ezt álmodtam tegnap éjjel??

Olyan pici az az idő, amit repülünk itt a Földi létben..Adni kell..
Mert múltunk és jövőnk millió éves, de a jelen, ez a pici szakasz..

Nagyon múlandó és kevés, a jótettek esélye is kevés..
Ezért szeretem, hogy lélegzel, imádom ahogy pislogsz..

Remélem szemedbe nem az univerzum rakott porszem piszkot..
És ha bánat ér, egy könycsepp lemossa..-e gyöngy szemet..

És amikor csak egymásra nézünk, az csak esély..
Hogy úgy éljük le ezt a pici életet, mint egy mesét..

Ennek esélye csekély, de az ember míg él csak remél..
És szeret…