Örökké lángoló csillagok között
s a föld felett suhanni messze-messze
lelkemnek mond, ki tudja lesz-e mersze,
vagy felfalnak katlanmélyi ördögök…
szárnyalok, a föld az égre visszalök,
ha elfogy majd hitem acéltraverze
volt-angyalként bukom a sárba persze,
otthonom kivet magából, mennydörög,
lent mocskos-szárnytalan és összetörve
járok örökké onnan körbe-körbe,
és fönn repülni éjjel álmodom csak
hasítok kék-fehéret égi vásznon,
teljes lesz újra minden kósza álmom,
munkát szórva a dolgos földfiaknak.
16 hozzászólás
Remek gondolatok, szép szonett formában, Kedves Béla!…
Gratulálok!…A sorozat része???:)
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Köszönöm, Lyza! Ez nem lesz benne, oka van :-). és kiderül majd :-).
aLéb
Kedves Aléb!
Mindnyájunkat vonz a csillagok titkos világa…
Nagyon tetszett a szonetted.
gratulálok, Judit
Köszönöm szépen, hogy olvastál, Judit.
aLéb
A lelkünk érdekes szerkezet. Szárnyal az, akárhányszor pofozzák vissza a földre. Feltápászkodik, leporolja magát és repül….
Nagyon szépen írtad meg ezt a folyamatot.
Bátor dolog ilyen kemény gondolatokat szonettbe önteni!
Gratulálok!
Zuzmara
Zuzmara, nekem nem is tűntek annyira keménynek :-)… de lehet. 🙂 Köszönöm, hogy olvastál, és írtál a vers alá.
aLéb
Szia szusi!
Köszönöm, hogy olvastad. Igazad van abban amit leírtál, én is szívesen hiszem.
aLéb
Szia !
Ha a szárnyak össze is törnek, igyekezni kell újra megpróbálni felemelkedni.. . és álmodni.
Írj még sokat, repülj , szárnyalj 🙂
Szeretettel:Marietta
Így kell bizony, Marietta. Köszönöm, hogy elolvasod, és érted a verseimet.
aLéb
Kedves Aléb!
Szép szonettet írtál. A lélek szárnyai, bár időnként összetörtnek, hamar összeforrnak, hogy újra és újra repülhessenek. Az álmaidat pedig sohase add fel!
Gratulálok!
Szeretettel: Zsóka
Kösszönöm szépen, hogy olvastál. Zsóka.
aLéb
Régen nagyon sokszor álmodtam, hogy repülök, csodálatos érzés volt. Szép versed most ezt adta nekem vissza, bár némi szomorúságot azért véltem felfedezni a versedben. ami visszahúzott a földre engemet is.
szeretettel-panka
Szia Panka!
Nagyon jól érzékelted, köszönöm.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Nagyon tetszik amit írtál, rögtön ki is emelek valamit: "szárnyalok, a föld az égre visszalök".
Nekem ez olyan, mint egy fordított világ. Egyben valami bizonyosság, ami azt hordozza magában, hogy akaratlanul is felfelé halad az út, de az a "felfelé" nem fent van. 🙂
Érdekes a mozgás a "fent" és "lent" között. Ismétlődik bennem a kérdés: hol is van a "fent"? Lehet, hogy lent. 🙂 Sőt, szerintem ott van.
Jól megtornáztattál, le-föl járkáltam a csillagok és az ördögök között, de megérte, mert megint elindult az agyam, érdekes kérdések merültek fel bennem helyrajzilag. 🙂
Jó!!! Ez nem lep meg, hiszen mindig olyan verseket írsz, amelyek sokáig "dolgoztatnak", szerintem ez az igazi költészet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin 🙂
Örülök, ha "megdolgoztat" a vers, én kedvelem, ha elgondolkodtat egy-egy mű, remélem ez is olyan. Örömmel láttalak itt!
aLéb