Repülni kék

Ma fellegek vonulnak át az égen,
alant borongva csordogál a lét,
felette hív az enciánja kéken,
hiába, érzem én, repülni kék.

Repülni át a Csendes-óceánon,
Amérikába lenni volna jó,
mer’ ott epedve vár a kánaánom,
s kikötve egy kicsinyke kis hajó.

Azon megyek be majd a dzsungelekbe,
keresve boldog indián vezért,
meginvitálom őt a vadkeletre
cserébe majd a drága kincsekért.

De ő nevetve int a toll alól csak,
köszönve hogyha mégis ott maradhat.