Életfogytiglan halálra ítélt ez a környék.
Az üzem, mint partra vetett bálnatetem
prédának maradt. Sakálfalkaként felfalta
a fiskális dögvész, és most tort ül rajta
kaján mosollyal az öntörvényű önkény.
Szelek döngetik a rozsdaette gyárkapukat.
A portásfülke bezúzott ablakán át nappal
a huzat, éjjel egy idegen kísértet ki-bejár.
Erre a madár-, és már az ember se jár.
A táj az enyészetnek önként átadta magát.
Mint üres tengeri kagylók az óceán moraját,
az összefirkált falak, szeles csarnokok őrzik,
füledbe zúgják fantomgépek zaját: lesújt
a légkalapács, repül feléd az emlék-forgács.
A sarokban drótférgek és patkánycsontváz.
Egyedül sosem jár, ami bánt, ami kártékony.
A napórák a pontos időre sem vetnek árnyékot.
Porra porszemek rakódnak, rom hátára romok.
A beszakadt födém felett portölcsér forog.
Homokórákban már rég nem pereg a homok.
Vasvirágokat táplál a rozsdabarna fémüledék.
Senki sem lát át az Égbolt szürkéskék üvegén.
Elhagyatottan áll magában a romos gyárüzem.
Az éjszakában feketén égnek a csillag-tüzek.
Isten sem üzen, nincs megváltás, üres a feszület.
4 hozzászólás
Kedves János!
Tetszik, ahogy írtál egy elhagyatott épületről, ami valaha jobb időket látott.Hány ilyen van az országban?
Egyedül sosem jár, ami bánt, ami kártékony.
A napórák a pontos időre sem vetnek árnyékot.
Porra porszemek rakódnak, rom hátára romok. sajnos ez így van. üdvözlettel: hundido
Kedves hundido!
Örülök, hogy tetszik ez a versem.
Sajnos a falvak egy jelentős része ugyanilyen, mint ez a gyárüzem.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves János
Szomorú ogazságot szép versben tártad elénk. Egy gyár, ami korábban termelt, munkát adott a népnek, most az enyészet fogja bevégezni.
"Elhagyatottan áll magában a romos gyárüzem.
Az éjszakában feketén égnek a csillag-tüzek."
Mennyivel jobb lenne, ha most is emberek sokasága dolgozhana ezekben a korhadó gyárépületekben, nem lenne annyi éhező embe az országban.
Tetszik a versed, gratulálok.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszik ez a "földhözragadt" versem.
Üdvözöllek:SzJ