Rés az időkapun

Csillogó fény, ragyogás
Boldogság csak semmi más
Tiszta kedvem, mint az ég
Nekem ez így is elég
Aki sírja bánatát
Hallgasson rapszódiát
De nekem víg zene kell
Mire nem sírás felel

Egemet valaha fedte ború
Nem volt kiút gödörnek fenekén
Vergődtem, rabul ejtett a bú
Célomat sehol sem leltem én
Erőm elfogyott, hitem megtört
Sötét kaszás már felettem állt
De el nem ragadt, tovább gyötört
Lelkem magára kívánt halált.

Ki tudja, mit hoz a jövőm
Asszonyom lesz, vagy szeretőm
Lesz majd nékem némi öröm?
Vagy csak szürke egér leszek
És elragad a fergeteg?
Tán mindent lenyelek?
Sorsom kovácsa én vagyok
ahogy élek, úgy halok