éhlélekkel vártam naphosszat, hiába –
jöjjön egy nálam is elesettebb állat,
de mindig csak patkány jött és kurvák,
s egy se botolt ott, kinek törött a lába.
Volt, hogy templom tornyában időztem
és a holtak harangját hallgattam egyre;
gubózva vártam, fájjak én is úgy nekik,
értem legyenek varjakká, s engem
kövessen e sűrűnagy kígyó a hegyre.
Mára több harangra voltam varjú,
kígyó, s nem maradt barátom, ősöm egy sem.
Botorka pálcámmal járom a sikátort,
s pihenek ím' a gáterek alatt
várva, hogy a résen át szemem kilessen.
4 hozzászólás
Kedves Mákvirág!
A cím nagyon eltalált éws a tartalom
igazodik hozzá!
Rem´ny kutató,keresö írásodra gratulálok!
Szépestét:sailor
Kedves Sailor!
Örülök, hogy ismét benéztél hozzám, s elolvastál!
A címen sokat gondolkodtam, mert nem akartam túl egyszerű címet adni, valami olyat szerettem volna, ami kiegészíti, megerősíti a vers tartalmát.
Többször átírtam a végső verzió megtalálásáig, szóismétléseket, felesleges sallangokat vettem ki belőle.
Köszönöm szépen!
Barátsággal: Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Ez a vers éppen olyan összetett, mint te magad. Időre van szükség a teljes, mély megértéshez. 🙂
Megrázó, de szerencsére már a múlté, legalábbis nagyobb része. A zárás nem old fel.
Súlyos emlékek, melyeket szigorú szabályokkal kötött formába öntöttél. Jól áll neked a kötöttség, remekelsz minden változatában, hihetetlenül könnyen tudsz igazodni.
Precíz, mint mindig. Írhatnál gyakrabban is. Bármennyire elfoglalt vagy, az írás legalább annyira felszabadít, mint a zene, de ezt az érzést te is ugyanúgy ismered, mint én. A kettő együtt legyőzhetetlenné tesz. Asszociáltam: "szemben állok a nappal". Nagyon jött a Vad Fruttik feeling. 🙂
Less ki a résen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Először is bocsáss meg a késő válaszért! Isten látja lelkemet, nagyon ritkán vagyok itt jelen, iszonyat elfoglalt vagyok, de ezt szerintem tudod.
Bizony összetett, s bár egy versnek nem áll jól mindig a sűrűség, de nekem valahogy sikerül iszonyatosan sűrűre írni a soraimat. Mindennek célja van annak is, hogy nincs feloldás. Az az érzés nem múlt, nem múlik el, majd egyszer.
És írok is, de csak ímmel-ámmal.
Szeretettel: Mákvirág