Részeg filozófia

Fényben gyilkol a szépség,
Magasban int a távol.
Lassan haladunk félénk
Léptekkel. Sír a tábor.
Gyöngyökkel hív a bíbor.
Alkoholban zúg a vér.
Csókokban a szív szép volt…
Sötétben csak búg a vén.
Ketten… Egy kocka olvad.
Kattog a szikra-ikra.
Nappal fent is egy Hold van,
Szívben egy Nap, mi szikkad.
Kávésötét szűk erek
Összefekve bugyognak,
Idegrendszeri perek
Dobálkoznak a jognak
Hiányával. Anyjával
Álmodó Öidipusz
Összekeni a nyállal
A vánszorgó omnibuszt…
Várjuk a kínt, hogy intsen
S ránk hulljon a sejtelem.
Lent egyetlen az Isten,
Fönt ezernyi sejt-elem.
Egy padra dől az ördög,
Kezében a gaz vigasz,
Szorítja őt az öltöny:
Egy tettünk sem volt igaz.
Így halunk meg… vagy haltunk…
Puha ágyunk koporsónk.
Mi is élni akartunk
Miközben fogy’ a korsónk.