Élj a fényben, a napsütésben,
S mond el nékem, hogy milyen,
Mit jelent az, ha az ember,
Boldog és úgy ünnepel,
Mond el nekem, hogy kell élni,
Gondjaimmal mit tegyek,
Hogyan tegyem valósággá,
Álmaim, ha nem lehet.
Pokolból mennyországot,
Isten sem képes csinálni,
Gyűlöletből szeretetet,
Percről percre kreálni.
Szerelmemből erőt merít,
A reményem, mely halovány,
Ám szívemet szorongatja,
Az igazság mely mindig fáj.
3 hozzászólás
Ügyes vagy Nikolett!
Időnként figyellek, jól haladsz. Remélem, jól érzed magad itt nálunk.
Szeretettel: Kata
Köszönöm.:) Igen. Nagyon is. Örülök hogy olvastad. Üdv. Nikolett
Kedves Niki!
Nagyon szép és mély érzésekkel vagy megáldva, ami a műveidből nagyon jól látszik.
A szív rejtekének megőrzése mindennél fontosabb, mert abból indul az élet igazi meghitt megélése, és annak átélése is.
Írjál még sok szépet nekünk! Üdv: GaZo!