Változást hozva a tűnődő árnyak,
borítanak hangulatomra fátylat,
s üzenetet küldenek a kósza széllel,
távoli a perc, mi megtelt szenvedéllyel…
… s kéjjel…
Kicsit minden üres…, vagy talán kopott,
s rég nincs már ölelés, sem csók, a lopott,
mi színesre festette az életet magát,
s űzte távol a fájdalmas magányt…
… s a talányt…
Az időben visszaszállni oly jó lenne,
s egy pillantás újra csodát tenne,
boldognak lenni úgy, mint a múltban,
elbújva világ elől, egy titkos zugban…
… nem búsan…
Talán elillant szívedből a varázs,
s nem kell már az égető láng, a parázs,
nincs szükség rá(m), nem kell a tekintet,
– mi a világon egyedüliként…, –
… szavak nélkül is megértett?!
6 hozzászólás
Kedves Angelface!
Jó szokásodhoz hűen ismét nagyot alkottál. A sorok nagyon jól átadják a mögöttük lévő érzéseket, érzelmeket.
"Kicsit minden üres…, vagy talán kopott," sorod nagyon jó, hiszen talán már mindenki megélte ezt az érzést, s e sor számomra teljesen felidézte ezt az érzést.
A vers forduló pontja a negyedik versszak, ha jól látom.
1-3-ig a múlt szépségéről és az akkor erős érzelmi, szerelmi örömök leírásáról és "visszasírásáról" szól.
A 4. versszak elején, már megszólítással kezdesz, s a végén a kérdés vagy felkiálltás, kérdéses szerepe jól tükrözi a bizonytalanságod.
Lehet, hogy nem írok jó megfigyeléseket de fáradt vagyok.
Gratulálok, még ilyen fáradtan is öröm volt olvasni művedet.
Csak így tovább! 🙂 Tisztelettel üdvözöl:Metal Koala
Kedves Attila!
Köszönöm az elemzést, és az értékelést… mint általában, most is jól érzed!
Üdvözlettel: A.
Kedves Angelface! Jó volt olvasni újra a gondolataidat. Zseniális! A kétségbeesés, a fájdalom, a feledés(?) sugárzik belőle, amit gyönyörűen társz elénk. Ismét élmény volt olvasni. szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Köszönöm, hogy olvastál 🙂
Üdvözlettel: A.
Kedves Angelface.
Nem elemezlek, csak csodálattal olvaslak. Jöhet a következő.
Üdv. István
Kedves Angelface!
Érdekes vers. Igazi nőies érzelmekkel. Szép.
Ági