Piros-virágú rézvirág, mint az élet, szép.
Csillag sátrat bontott felette az ég.
Ősz közelít, oson a gazos fű között,
illatos ízével már lábamhoz költözött.
Harmatos kézzel simítom a füvet.
Mustos illat száll fönt – tokaji szüret.
Szitál a köd – vallatom a szép időt –
géppel szüretelnek már a szüretelők.
Szemem a rézvirágra tekint megint,
pirosan él még, szeretem ezt a színt:
benne él a nyár tüze, éltető ereje
a hajnalok, reggelek, esték éneke…
Virágokkal babusgatom ezt a nyarat,
mindent, amit adott, ami megmaradt.
6 hozzászólás
…´benne él a nyár tüze,éltetö ereje
a hajnalok,reggelek,esték éneke´
Csodaszép képek!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Ahogyan idézted, úgy volt, a képek, nálam rezgések is, s mint ahogy mindennek lelke van, tisztelettel és szeretettel érintek meg mindent magam körül.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv. Inda.
Szép versed örömmel olvastam, mégha az ősz közeledik is, gyönyörű színeivel köszönt bennünket.
Szeretetel: Zsu
Susann, kedves!
Látjuk a változást, érezzük, elkönyveljük, és élünk vele. Ez ismétlődik éveink sokaságán keresztül, de mégis mindég nyújt valamit, mindég kapunk valamilyen különös emléket, érzést az évszakoktól. Elfogadom, és mindennek örülök amit kapok.
Köszi hogy olvastál. Inda.
Örülök… végre a rézvirágról is írt verset valaki, méltatlan neve – Büdöske – ellenére a leghálásabb virág, én még az illatát is szeretem…:))))
Kedves Irénke !
A büdöske, nem azonos a rézvirággal, de a büdöskét is szeretem, van a kertemben is.
Üdv. Inda