Riadva, magamba merülten járok,
talpam a talajra lebegve ér,
csöndeket kioltó életszilánkok
ködös füstillatát hordja a szél.
Hajamba borzol egy sóhaj a mélyről,
neszeket, árnyékot törölve, bár
félelem borzongat, ernyedek végül,
mert bölcs nyugalommal sodor az Ár.
Éveket, árnyakat feledtet bennem,
rengetőn részegít józan dala,
csillagok csalnak és röptetik kedvem,
vakítja vulkán s a lélekcsata.
Éjjelek melegén fájdalmak tűnnek,
reménnyel ébredve magány szalad,
hold fénye csókol az arcomra könnyet,
már nem fáj a múlt, s a lélek szabad.
46 hozzászólás
Szia Kankalin! 🙂
Na egymás mellett olvastam a kettőt, jó lett. 🙂 Alapból jó volt, nekem azzal se volt semmi gondom, de így tényleg jobb. Nagyon tetszik a mondanivaló, örülök, hogy olvastam, és hogy itten vagy. :))
Balázs
Szia Balázs! 🙂
Örülök neked! 🙂 Az eredeti két évvel ezelőtt született hitelen felindulásból, azóta csomó minden zajlott bennem és körülöttem is, de az alap-érzés megmaradt. Szenvedtem is miatta eleget. 🙂
Verstanilag egészen biztosan jobb így, tartalmában pedig semmi nem változott. Én már csak ilyen stabil vagyok. 🙂
Nagyon köszi, hogy itten voltál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
szívemnek kedves, stílusomhoz oly közel álló dallamvilág, külön kiemelném, hogy csak egyetlen helyen van áthajlás, ami számomra sokszor megtöri a lendületet.
Tartalom: ellentétekre épül, de mégsem feszítő, hanem érzek egyfajta feloldást, korábbi harcok megbékélését a sorok között. Az első két sort többször átélem akár egyetlen nap is, nagyon hitelesen, művészien megfogalmaztad ezt az amúgy eddig számomra le nem írt érzést.
" …a lélek szabad…" ez akár közös ars poeticánk is lehetne.
a szintén szabad lelkű, "öntörvényű"-nek mondott: Cal
Szia Kankalin!
Sodor magával a versed. Van benne félelem, de most a reményt érzem erősebbnek. Most nem kötöz meg a fájdalom, ahogyan azt általában a verseidben tapasztalom.
Elolvastam az eredeti változatot is. Az valahogy jobban tetszik, de ez csak az én véleményem. Talán azért, mert olyan hirtelen szakadt ki belőled, nemigen volt időd megfontolásokra.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Valaki megpiszkálta ezt néhány napja bennem, felszínre hozta, ezért gondoltam át újra. Amikor előszedtem, csakis arra gondoltam, ami egykor arra ösztönzött, hogy pár perc alatt kiszaladjon belőlem valami ilyesfajta gyönyör. Viszont azóta eltelt két év, rá kellett jönnöm, hogy semmit nem változtam. Ma is így élem, csak inkább hallgatag-szerényen, de tanultam ezt-azt. Gondoltam, beleszövöm. 🙂
Ez a vers sokkal mélyebb, az eredetihez képest hatványozottan üthet, mert azóta bölcsebb lettem, komolyabb is. (Nagyon remélem. 🙂
Nekem ez jobban tetszik, és nem csak a verstechnika miatt, hanem azért, mert két év tapasztalata benne, két év nélkülözése és két év úgy, hogy mindvégig előttem volt az a csoda, ami miatt riadtam.
Jó volt újra megformálni az akkor érzéseket mai fejjel. 🙂
Köszi, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szép lett ez a versed is, így átalakítva is. Azonban olyan érzésem van, a mostanában írt verseid, nem úgy folynak belőled, ahogyan az a megszokott számomra. Érzek bennük belső feszültséget, nem keveset. Valami olyasmit, hogy annyira görcsösen ügyelsz a szótagszámra, a szonettekben a magánhangzók egyezésére a szabályok miatt, hogy a tartalom ettől nem adja meg úgy magát, ahogyan az mondanivalóban teljességgel tiszta lenne. Elképzelhető, hogy nem látom jól. Mint ha gúzsba kötnéd saját magad.
Szeretettel:Marietta
Szia Kankalin!
Elolvastam és meglepődtem. Már ezt olvastam máshogy. Ez jobban tetszik.
Titokzatos is. Szép. Nem tudom miért írtad át. A szonett távoli műfaj nekem.
Annyit olvasok belőle amit Te írsz. A mondanivaló átjött. Gyakorlatilag nem is lenne szabad nekem szonetthez írni. Hiszen nem nekem találták ki. Sose írtam és sose fogok írni, de van benne valami szomorúan szép ezért érdekel.
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Köszönettel tartozom, mert megpiszkáltad bennem ezt a két évvel ezelőtti érzést, ami akkor arra ösztönzött, hogy azonnal kapjam össze magam. Ez ma nem mindenkinek tetszett, de nem számít. Örülök, hogy elgondolkodtattál. 🙂
Hogy miért írtam át? Egyáltalán nem írtam át, csak kihajítottam a megakasztó gondolatjeleket, ezen kívül egyetlen szót cseréltem, illetve másként központoztam.
Ma így tarol bennem, nem is kicsit. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy írásra ösztönöztél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Jaaa, a titkokat pedig imádom. :)))
Kedves Kankalin!
Nehéz szóhoz jutnom!
Az érzések sodrása oly´erös!
Minden sor külkön,külön ´éli´mondanivalóját!
Próbáltam idézni egyet közülük,de nem megy,
nem lehet ´kiszakítani´…eggyé nöttek!
Gratulálok erre a csodaszép írásra!
Szeretettel:sailor
Szia sailor! 🙂
Nem is kell szóhoz jutnod, úgyse hallanám. :)))
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, hogy látható nyomot hagytál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Te Szabadlelkű és Öntörvényű Cal (C. Gábor)! 🙂
A ritmusokon és dallamokon szerintem nem vesznénk össze. 🙂 Megjegyzem: amúgy sem. 🙂
Az egyetlen áthajlás muszáj volt, mert meg kellett akasztanom a mondanivalót. 🙂
Örülök, hogy felfedezted az ellentéteket, mert valóban azokra építkeztem. Tetszik a megélésed, bár én még nem békéltem meg, csak igyekszem. 🙂
Köszi a művésziekre utaló gondolatokat, jólesett, bár egyáltalán nem érdemlem.
Az ars poetica még kívánnivalót hagy maga után, mert ugyan szabadnak tűnik a lélek, mert erőszakosan errefelé tendáltam, viszont dolgoznom kell még az erősségén.
Nagyon köszönöm, hogy itt jártál, hogy nyomot hagytál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Marietta! 🙂
Valóban van bennem belső feszültség, ezeket próbálom elég rendesen elnyomni, mert muszáj már csak amiatt is, hogy nem lehet minden nyűglődésem publikus.
Az utóbbi hónapokban írt verseim majdnem mind szonettek. Ezek teljesen lazán folynak belőlem, éppen úgy, mint eddig bármelyik versem. Nem ügyelek "görcsösen" a szótagszámra és egyebekre, hiszen ez egyáltalán nem görcsös, hanem szigorú szabály. Aki szonetteket szeretne írni, annak be kell tartania ezeket. Ha ez görcsösnek látszik, akkor sajnálom, mert aki nem követi az előírtakat, az nem szonettet ír, bármennyire is annak látszik a sorokat fényképezve. 🙂
Amiket publikálok, lazán jönnek. Ha nem közérthető, az talán amiatt van, hogy nem merek mindent megosztani.
Egyébként mindent megosztok, csak kell egy kis türelem a megértéshez. 🙂
Szeretnék még szonetteket írni, és ez azzal jár, hogy komoly szabályoknak kell eleget tenni az írónak, de az olvasónak is. 🙂
Köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin! – Azt nem mondhatja senki, hogy versed nagyon távol állna a szonettől, hiszen a szótagok számától kezdve, a rímképletig, s a vers ritmusa is olyan. Egyébként így végig egyformán hatnak a ritmusok, hogy négysorosak a versszakok…
Versedben az írásjelek elhelyezése is nagyon jól sikerült, az is hozzásegít ahhoz, hogy már első olvasatban is, az ember – vagy aki szereti a verselést – úgy hangsúlyoz, mintha a nagyközönség előtt kellene szerepelnie.
Tartalma pedig sokkal, de sokkal jobb hangulatú, mint a korábbi verseidnél volt, aminek örülni tudok. Kívánom, hogy mindig jó hangulatban írjad a verseidet, mert így biztosan nem lesznek erőltetettek a mondatok.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Valószínűleg nem áll távol a szonettől, amit írtam, de ez nem az, csak némi futam.
A szótagok nem szonettesek, mert minden második sorban váltottam.
A ritmus bennem most ilyen, csak úgy jön. 🙂
A központozást valóban felülbíráltam, mert a mai napon (a közelmúltban) így éreztem, de nem a "nagyközönség" számított, hanem inkább az, hogy az érzéseim őszintén felszínre kerüljenek. Számomra fontos ez, mert bármit írok, mindig célzottan teszem. Kedvelem az apró nyilacskákat, hát lövöldözök, de finoman. Nem halálos ez, inkább serkentő-simogató… talán. 🙂
Nagyon tetszett amit írtál. :)))
Köszönöm. 🙂
Szeretetttel: Kankalin
Nekem igenis tetszik.
Azt gondolom, Kalin, hogy a pillanatnyi érzéseinkből fakadó ösztönszerű átírásaink nem ártanak, nem javítanak, maximum módosítanak a jelentéstartalmon.
A minőségét cseppet sem rontják.
Esetleg a tartalmi világát írják át.
Sz-sz-sz. (szokásos, szuperlatív színvonal)
Szia Szkít! 🙂
Köszönöm, hogy szót emeltél értem. Nálam az első kettőben vagy, holtversenyben, úgyhogy elég rendesen számít a véleményed. Jól látod: az ösztönök fontosak. Ösztönből írtam ezt két éve, kirohanásként, méghozzá elég hebehurgyán, hát ösztönből javítgattam ezt-azt, mert ösztönből éreztem, hogy érdemes. 🙂
Ha már eltoltam két év alatt csomó mindent, mert nem mertem az orromnál tovább látni, akkor az a minimum, hogy most mindezt helyrehozzam valahogy. 🙂
Köszi, hogy megint itt voltál és éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt jelenlétedre. 🙂
Szeretettel: Ksnkalin
Szklít, csak Neked merem elmondani, hogy hihetetlen szépségek találtak meg, de ez a megtalálás olyan, ami némi áldozattal is jár. Csak szerényen hihetem, hogy ezeket az áldozatokat magamra vállalhatom, mert szerintem érdemes. Amúgy is magamravállalós voltam, úgyhogy egyáltalán nem esik nehezemre. 🙂
Muszáj volt leírnom ezt. 🙂
Tudom, hogy mindent értesz. 🙂
Szeretettel:Kankalin
Drága Kankalin!
Ez minőség a javából! 100%-os! Mérhetetlenül örülök, hogy hosszú idő után ismét itt voltam nálad. Nem tudtam manapság miért oly üresek a napjaim… mert nem olvastam tőled! Hasonló volt nekem belefeledkezni – főként utolsó – soraidba, mint amiket kifejezel velük. Sőt szinte ugyanaz az érzés volt! Szabad nyugalom kapott el a vers végére. Köszönöm! A szókincs a legnagyobb erénye ennek az alkotásnak, amit mindig megkövetelek egy verstől (mondjuk: ki vagyok én ahhoz?…). Úgy is fogalmazhatnék, hogy iszom a betűket, ha ilyen mély és kifogyhatatlan szókupából erednek!!! Örülök neki, hogy elővettél egy két évvel ezelőttit, bár nálad teljesen mind1 mikor születtek, és mikor fognak, szenzációsak! Annak pedig különképp örülök, hogy Szkít után olvastalak, mert így őt is megtalálhattam, mióta eltűnt a Virtus.hu-ról 😀
Szeretettel:
BB!
Szia B.B.! 🙂
Elkényeztetsz, mint mindig. 🙂 Jólesik ez, mert néha nem árt tejben-vajban feredőzni és elhagyni magam. 🙂
Köszönöm szépen, imádnivaló ötkarikás csemete vagyol, üzenem apádnak (is)!!! 🙂
Élmény volt a jelenléted, köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az hiányzott nekem míg nem voltam itt,
hogy olvassam Kankalin csodaszép verseit.
Csak ámulok némán a rejtelmes szavakon,
alkoss hát hittel értéket, szabadon.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Köszönöm szépen a kedves versikét és az ösztönzést, no meg azt is, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szép sorok! Akárhogyan is van. elrepíti a lelket… egyenesen bele a "szabadságba". Nekem az a véleményem, hogy csakis azért, hogy újra "rabságba" eshessen.
Gratulálok!
Gy.
Szia Gyömbér! 🙂
Nagyon szépen köszönöm amit írtál, mert a szabadság valóban fontos még akkor is, ha rabságban sínylődünk, bár szabadok lehetnénk.
Komoly dilemma ez, és néha kénytelen az ember a "rabság" mellett dönteni. Talán nem önmaga miatt, hanem másért. 🙂
Köszönöm, hogy szabad-rabságos-szabadságomban itt voltál velem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Riadtság, elmerengés, fájdalom… nem tudnám felsorolni, mennyi érzést "passzíroztál" remekművedbe. A 2. sorral alaposan megfogtál, az a kép annyira gyönyörű!
Szia Csaba! 🙂
Valóban megriadtam, mert lavinaként indult el bennem valami, ezért is törtem ki. Pár perc alatt minden kiszaladt belőlem, amit elfojtott a fájdalom, és akkor minden olyan tisztán látszott…
Hogy a 2. sor? 🙂 Jó fél méterrel a talaj fölött lebegni, bár a fellegekig sosem szabad, mert nagyot lehet zuhanni. 🙂
Két éve tartom azt a fél métert, elég fegyelmezetten. Néha azt gondolom, hogy hagynom kéne, vigyen a szél. 🙂
Ilyesmi a vers mai átirata. Nem írtam át, csak finomítottam, hagytam, hogy eluralkodjon felettem. 🙂
Örülök hogy tetszett, köszi. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon finoman felépített vers!
A remek érzéki tartalmat nagyon jól igazolja a precízen kimunkált, váltakozó (6||5) és ˙(6||4) felosztású ütemhangsúlyos sorok egymásutánja.
Remek munka, szépen megfogalmazott gondolatsor.
Nagy gratuláció érte!
Szia Rhytom! 🙂
Az egész maradék lelkem beleadtam 2 éve, azóta folyamatosan átgondolom, és most is ezt tettem. 🙂
Nem munka volt ez, hanem valamiféle színkavalkád, amit azóta is festegetek a saját színeimmel, botladozva. 🙂
Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál vele. Nem ér annyit az egész, mint amennyit írtál róla.
Viszont ha már ennyit foglalkoztál vele, fogadd őszinte köszönetem. 🙂
Lendítettél rajtam az élet terén és a költészetben is. 🙂
Hálás köszönetem és a szépeket kívánásom a Tiéd. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Leheletnyi, könnyed sorok, csodaszépen fájdalmas vers Kedves Kankalin,köszönöm,hogy olvashattam:)
Szeretettel: Susanne
Szia Susanne! 🙂
Leheletnyinek tűnhet, pedig ólomsúlyú a mondandóm. Nem fájdalmas, mert hirtelen felismerésből eredt.
Valami olyasmi, ami mindent feledtet, hát óvatosan ápolgatni kell. Tévedtem. Nem kell, inkább jólesik. 🙂
Én köszönöm, hogy elolvastad, megtiszteltél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Régebben nem írhattam, most megteszem, hogy néhány gondolatot itt hagyjak.
A verseket sorról-sorra jártam, régit az újabbal szinkronban, s azon túl, hogy mély emberit bolygató, sok minden mást is megérttetett velem.
Mit a korábbi első versszakában egyként éltél meg, az újrakeltben szétválasztod, mert külön-külön vagy képes érzékelni, s az életé már közelebb ért hozzád.
Sosem gondoltam, hogy egy rag mennyire megváltoztatja a szó látszólag azonos jelentését, mennyire személyessé tehet valamit. Korántsem mindegy, hogy valami a mélyből vagy mélyről jön, hisz ez utóbbi a saját bensődet takarja, míg az előző személytelen.
A harmadik versszak első sora sem véletlenül változik, hisz a múlt csodája a jelen keserves érintésévé alakult, mit hiába takarunk, az akkor is részünk marad.
Úgy hiszem, csodás befejezés a negyedik versszak gondolatmenete, mi szervesen kapcsolódik a harmadikhoz, hisz a remény jelenléte átsegít minden nehézségen.
Merem remélni, nem voltam túlzottan okoskodó, mindössze egészségesen analizáló, de a mélyen emberi alkotásod ezt váltotta ki belőlem.
Szeretettel: Val'
Szia Val! 🙂
Köszönöm szépen, hogy belemélyedtél. 🙂
A régebbi vers zabolázatlanul kirobbant belőlem, ez utóbbi pedig tudatos volt, az eredetit építgette. Ennyi a különbség a kettő között, meg néhány rím és költői hókuszpókusz. 🙂
Örülök, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon sok érzést, érzelmet vittél ebbe a nagyon szép versedbe.
"Éjjelek melegén fájdalmak tűnnek,
reménnyel ébredve magány szalad," nekem ez a két sor tetszik legjobban, mert reményt ébreszt. Gratulálok szép versedhez, szeretettel. Magdi
Szia Magdi! 🙂
Nem vittem bele az összeset, elég rendesen visszafogtam magam. 🙂
Köszönöm szépen, hogy itt jártál. Jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
a lélek szabad-határtalan a világa, legalább "neki".
Tudod, hogy nagyra tartom a verseid, ez is azok közé tartozik.
szeret:Ruca
Szia ruca! 🙂
"Neki" mindenképpen muszáj határtalannak maradnia, ebben próbáltam erősíteni önmagam, két év elteltével, újra. Azt hiszem, a lélek szabadságával vigyázni kell, mert ha túlságosan szabadjára engedjük, akár rabságba is kerülhetünk.
Hogy mit gondolsz rólam, azt jól tudom, és köszönöm is. 🙂
Szia: Kalin
Kedves Kankalin!
Találtam nálad megint egy "gyöngyszemet"…kár, hogy az igazgyöngyök mint ez, a kagylóknak is a fájdalmából lesznek…
Szeretettel: Rudy
Szia Rudy! 🙂
A fájdalomból születnek a legszebb érzések, és ez a vers éppen az, ami kiszakított onnan.
Ha jól végiggondolom, mindig arra jutok, hogy fuldoklás után mindig jó a felszínre kerülni. Így jártam ezzel a verssel is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szépen felépítve rezdült át rajtam, minden akkori érzésed, amit akkor, pátyolgatva írásba örökítettél. Fájdalom könnyítő is a szívből, lélekből kipattanó egyszeri szikra, mint ez a versed is az.
Kankalinos, mondhatnám, inkább a bennem tovább élő élménnyel Gratulálok!
Szeretettel, Inda.
Szia Inda! 🙂
Valóban kankalinos, tényleg kipattanó szikra…
A szikrák vagy tüzet gyújtanak, vagy elhamvadnak. Éppen ma írtam egy verset, amiben erről merengek. Persze annyira elbambultam, hogy a címből kimaradt egy betű, úgyhogy visszatettem várólistára. 🙂
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt, jólesett.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin !
Azt hiszem ezt a versed mélyen átérzem. Az idő haladtával talán enyhülnek ezek valóságosan leírt életjelenségek. Az utolsó versszakod már megkönnyebbülést ígér, de könny az ott marad. Nagyon szép vers, Sokszor elolvasom még. Minden elismerésem. Ezek igazi versek !. Szeretettel olvaslak.
Szia alexa! 🙂
Mit is mondhatnék a köszöneten kívül, immár harmadszorra? 🙂
Tudod, elég nehéz az idővel megküzdeni. Amikor végre én kerekednék felül (simogatóan), mindig akad valami, ami erővel visszahúz. Én nem ezt szeretném, de polip módjára próbál átkarolni az élet. Félek a polipoktól.
Tudod, a fent leírt vers két évig érlelődött bennem, és még nincs vége.
Köszönöm, hogy itt jártál, hogy igazi versnek tartod. Ez megtiszteltetés. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Nem először olvasom ezt az alkotásodat és szerintem nem is utoljára.
Nagyon szépen vezetted fel versedet, de legjobban egy sorod fogott meg: "rengetőn részegít józan dala".
Nah ez a nem semmi ! Az ellentétek mennyire szépen megférnek egymás mellett.
Szabadság ! Szabadnak születtünk és foggal, körömmel ragaszkodjunk is ehhez.
Összességében: jövök még és olvasom, nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Én sem először írtam ezt, még csak másodszor, de valószínűleg utoljára.
Az idézett sor engem is elgondolkodtatott, hogy igaz volt-e valaha. (?) A részegítés valóság, a józan dal talán részegebb, mint amennyire én magam józan vagyok.
Az ellentétek? Állítólag vonzzák egymást, de itt nem férnek meg egymás mellett.
A szabadságról talán majd írok egyszer, mert hiszek benne, foggal-körömmel is.
Tudod, újra elolvastam ezt a verset, de talán nem kellett volna, mert fáj.
Köszönöm, hogy itt jártál, s talán nem utoljára. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ilyet még nem írtam neked soha az életben, de ez kifejezetten megnyugtató és a hangulata sem rossz.
Na ezt jó volt elolvasni:)
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
De jó, hogy megtaláltad ezt a verset, mert jólesett újra elolvasnom. Rám is nyugtató hatással van, mert ugyanazt érzem, amit akkor leírtam. Az idő semmit nem változtatott rajta, még ha néha kételkedtem is ennek igazában. Mindig arra jutottam – most is -, hogy ez a vers bennem már örök érvényű marad.
Egy olyan törvényszerű áradat, ami mindig sodorni fog. Mindegy, hogy hova. Úszom vele, teljes bizalommal, amíg ki nem fogy belőlem a levegő.
Van itt ennek a versnek egy Riadva… című első (hirtelen kiszaladt) változata, amin picit módosítottam, hogy szebb legyen.
Olyan vers ez, amiben úgy adtam fel önmagam, hogy azzal váltam igazán önmagammá. Ez egy olyan érzés, amit nehéz megérteni kívülről, de belül jól működik, hiszen azóta is él, csak akkor még nem tudtam, ezért a cím. Szerintem ma mást adnék.
Köszönöm, hogy megtaláltad és írtál hozzá. Annak külön örülök, hogy ilyen pozitív hatása volt rád. 🙂
Szeretettel: Kankalin