2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    műfordítás

    Ricarda Huch: Emlékezés

    mandolinosBy 10 hozzászólásUpdated:295 megtekintés

    EMLÉKEZÉS

    Fa voltam, sok-sok éve,
    Nyírfa egy kőszirt oldalán,
    S a hold keze fehérje
    Fésülte zöld hajkoronám.

    Horhos fölött susogtam,
    Rideg kövön a szél cibált,
    Felhőket, táncost fogtam,
    Alkalmi játéknak bevált.

    Nem szegte semmi kedvem,
    Nem volt kín, mámor, enyhítő,
    S míg ősszel nem vetkeztem,
    Árnyamban szunnyadt az idő.

    Fordította: SzöllősiDávid

    ___________________________

    ERINNERUNG

    Einmal vor manchem Jahre
    War ich ein Baum am Bergesrand,
    Und meine Birkenhaare
    Kämmte der Mond mit weißer Hand.

    Hoch überm Abgrund hing ich
    Windbewegt auf schroffem Stein,
    Tanzende Wolken fing ich
    Mir als vergänglich Spielzeug ein.

    Fühlte nichts im Gemüte
    Weder von Wonne noch von Leid,
    Rauschte, verwelkte, blühte;
    In meinem Schatten schlief die Zeit.

    Share.

    10 hozzászólás

    3. Tauber Ferenc on

      Jó fordítás.

      Nyilván csak egyéni (és nem rossz szándékú) hsz:
      -A felhőket, táncost T/sz. és E/sz. nekem furcsa.
      – “S míg ősszel nem vetkeztem,” (Összevonható a zúgtam, elhervadtam, virágoztam nyilván ciklikusan ismétlődő változatossága ennyivel? Úgy, hogy Huch az őszt nem is említi.)

      • mandolinos on

        Feri, köszönöm!
        Táncos felhőket fogtam – annak a ritmikája nem lett volna jó…
        A fa élete nekem virágzás zúgás, hervadás (tavasz, nyár, ősz), de
        nem tudtam beleszorítani a szótagszámba… De ez a logikus sorrend!
        A hervadtam igével Huch az őszt azért beletette!
        Nyíltam, susogtam, hulltam…
        Nyírfa igen ritka lombozatú, zúgni NEM tud!

      • Tauber Ferenc on

        Kedves Dávid,

        nyilván és nem akarom, hogy az én hatásomra feltétlenül változtass a versen, hiszen az csak egy vélemény, és száz másik is lehet.
        Persze ez a klub azért lehetőséget ad a hozzászólásra, ami azt is jelenti, hogy a kritikai megnyilvánulások is sokszor jönnek. Ha mindez érvekkel alátámasztva történik, akkor nem is baj. Itt legalább láthatja az ember, hogy valakik elolvassák a versét. Én is sokat tanulok belőle.

        Üdv
        Feri

      • mandolinos on

        Én botanikából szigorlatoztam az ELTE-n, Sztpétervárt végeztem, az oroszok egyik jelképe a nyírfa, fehér kérgét még papír helyett is használták írásra, háncsából cipőt fontak… Nagyon laza, könnyű a lombozata, és valóban susog a szélben. Erősebb vihar inkább letépi. Gyönyörű az ilyen nyírfaerdő a sok-sok fehér törzzsel… Ami a kritikát illeti, én kifejezetten igénylem, sokszor elfogadom, belejavítok a saját fordításomba is. Együtt mi sokkal okosabbak vagyunk, mint külön-külön…

    Leave A Reply