Rainer Maria Rilke:[Nenn ich dich Aufgang oder Untergang…]
|
Nenn ich Dich Aufgang oder Untergang? |
|
Denn manchmal bin ich vor dem Morgen bang |
|
und greife scheu nach seiner Rosen Röte. |
|
Und ahne eine Angst in seiner Flöte |
|
vor Tagen, welche liedlos sind und lang. |
|
|
|
Aber die Abende sind mild und mein, |
|
von meinem Schauen sind sie still beschienen. |
|
In meinen Armen schlafen Wälder ein, |
|
und ich bin selbst das Klingen über ihnen |
|
und mit dem Dunkel in den Violinen |
|
verwandt durch all mein Dunkelsein. |
|
Rainer Maria Rilke:[Keltének vagy nyugtának hívjalak…]
|
Keltének vagy nyugtának hívjalak? |
|
Félem én a reggelt ám néhanap, |
|
rózsapírját megérintem csak éppen. |
|
S fuvolája félelmet szít elmémben, |
|
hosszú naptól, mely daltalan marad. |
|
|
|
De az esték enyhék és enyémek, |
|
a tekintetem ott világít bennük. |
|
Karomban erdők aludni térnek, |
|
még a csengés is én vagyok felettük, |
|
és e sötétben akár a hegedűk, |
|
testvérek a sötét lények. |
Fordította: Tauber Ferenc |
8 hozzászólás
“De az esték enyhék és enyémek, a tekintetem ott világít bennük”.
Tetszéssel olvastam a fordításod. Én a nappalt szeretem, a világosságot, a fényt, a természet ébredését.
Szeretettel: Rita 🙂
“Napkelte, -nyugta… / Hogy nevezzelek?”…
Mert itt én (5+5) sormetszést érzek a németben is…
Csak az “Aber die Abende” töri meg ezt az 5+más sormetszést…
Ez az 5+5 bővebben kifejtve (versben megoldva) nagyon érdekelne!
Lehet, hogy én sem tudom megoldani,
de azért ugye mindketten érezzük a
németben ezeket a sormetszéseket???
Persze, azért megpróbálom versben
megoldani…
Attila fordításától hoztam át…
?Nenn ich dich Aufgang / oder Untergang?
Denn manchmal bin ich / vor dem Morgen bang
und greife scheu nach / seiner Rosen Röte ?
und ahne eine / Angst in seiner Flöte
vor Tagen, welche / liedlos sind und lang.
Aber die Abende /???/ sind mild und mein,
von meinem Schauen / sind sie still beschienen;
in meinem Armen / schlafen Wälder ein, ?
und ich bin selbst das / Klingen über ihnen,
und mit dem Dunkel / in den Violinen
verwandt durch all mein / Dunkelsein??
Látható, hogy az 5+5-ös, 5+6-os és a végén az 5+3-as sormetszések (/)
milyen következetesen megvannak a német eredetiben, csupán a
2. strófa első sora valamiért nem követte ezt a kívánatos szabályt.
Azt már nem is néztem, hogy a magyar fordítások mennyire tartották
be ezeket a sormetszéseket, amiktől zeneiséget nyert a Rilke-vers?
Kedves Dávid,
az eredetiben érezhető egyfajta lüktetés, de a sormetszés szerintem sokszor máshol van, ráadásul más-más előadóművészek biztosan nem pont ugyanígy tagolnák. Az a veszély viszont fennáll, hogy a ?mechanikus? ritmikai vagy cezúrás tagolással szintaktikailag egybe tartozó egységek szétválasztódnak. Csak 1 példa: Ezt írod:
und greife scheu nach / seiner Rosen Röte ?
Szerintem a ?nach?-nak a (képzeletbeli) tagoló vonal után kell következnie. (Azaz 4 + 7)
És ezután jön az, hogy mindez magyarul (pl. a prepozíciók teljes hiánya, és ugyanannak a ragokban és névutókban való megjelenése miatt) másként van, nagyon nehéz összehozni a babitsi kritériumok teljesítését. Számomra mindennél főbb kritérium, hogy az értelmezés (lehetőleg) ne szenvedjen csorbát.
Az pedig, hogy műfordításhoz vesszük az eredeti mű ritmusképletét és gramra csak úgy ültethetjük át, az szerintem (szinte) megvalósíthatatlan, épp a nyelvi különbözőségek miatt. Bár lehet, hogy az AI képes lesz rá, de én azt hiszem azok a versek nem is versek lesznek. 🙂 .
Írok egy másfajta bontást, de mondom, hogy valószínűleg még másképp is lehet értelmezni.
1. Nenn ich dich Aufgang // oder Untergang? (5+5)
2. Denn manchmal bin ich // vor dem Morgen bang (5+5)
3. und greife scheu // nach seiner Rosen Röte ? (4 +7)
4. und ahne eine Angst // in seiner Flöte (6 + 5)
5. vor Tagen,// welche liedlos sind( //) und lang. (3 + 7 vagy 3 + 5 + 2)
6. Aber die Abende sind mild und mein, (2 + 5 + 3) utóbbi 3 mind hangsúlyos
7. von meinem Schauen sind sie still beschienen; (5 +6)
8. in meinem Armen schlafen Wälder ein, – (7 + 3) utóbbi 3 mind hangsúlyos
9. und ich bin selbst das Klingen über ihnen, (4 + 7)
10. und mit dem Dunkel in den Violinen (5 + 6)
11. verwandt durch all mein Dunkelsein.
ez meg rajzeszközök hiányában nem könnyen lerajzolható összetett szinkópás, de szerintem nem is bontható.
Egyébként most jöttem rá, hogy én is mechanikusan fordítottam, mert Rilke az utolsó sorban csak 8 szótagot használt. Otthon meg a Bábelen már kijavítottam, itt még nem tudom, hogyan kell, de Kankalin biztosan segít.
Kedves Feri!
Persze, sormetszés annyiféle lehet, ahány félét felsoroltál, de a magyar fordításban sokkal szebben hangzik, ha nem 11 féle sormetszéssel készül, csak azzal a 3 félével, amit én is használtam a saját verziómban. Az összetartozó sorpároknál kifejezetten kívánatos, hogy azonos sorvég, azonos szótagszám mellett az azonos sormetszés adja meg az azonos ritmust. Persze, a magyar szöveget ebbe a ritmusba kell illeszteni, de akkor sem lehet 11 féle! Megzenésíthetetlen is lenne a vers 11 féle sormetszéssel! A magyar fordítás értelmét szinte kiemeli a megfelelő helyre illesztett 2-3-féle sormetszés, ami egy rutinos műfordítónak nem lehet gond a rendkívül rugalmas magyar nyelven. Egy 4×12-es klasszikus felezősnél mindenütt a legkézenfekvőbb a (6+6). Petőfi, Arany ezt kifogástalanul alkalmazta a János vitézben, a Toldiban. Gondolom, ezek a nevek és költemények már 175 év elismerését kivívták…
Meglepődtem, mert valamelyik versnél ismét hangot adtál annak a – szerintem téves ? nézetnek, hogy hímrímet csak hímrímmel stb. A ?vizet prédikál, bort iszik? jutott eszembe, mikor láttam, hogy ezt a szabályt Trakl ?Im Herbst?-jénél magad sem tartod be.
A sormetszésnél csak bemutattam, hogy egybetartozó szintaktikai egységeket metszel szét, ami nem tesz jót a versnek. Igaz, hogy magyarul úgyis más lesz, de akkor minek az a merev kaloda, amit az általad VÉLT sormetszés -úgy véled- előír. Egyébként németül is megvan annak a ritmusa, és magyarul is össze lehet hozni. Kiváló, ha a kettő egyezik, nagyon jó, ha hasonlít, nem jó, ha biceg. Igen fontos, hogy magyar versként is megállja a helyét, ugyanakkor tükrözze is a német verset. Ehhez nem csak a ritmus kritériumainak kell megfelelnie (önálló versként is), hanem érthetőnek is kell lennie (jelen esetben a magyar anyanyelvű olvasó számára). Én a problémát leginkább abban látom, hogy ez a fordításod olyan részeket tartalmaz, amik a 23 éves Rilkénél – aki itt egy viszonylag egyszerű verset vetett papírra, viszonylag egyszerű eszközökkel- másképp vannak. Mint pl.:
Mert fuvolája / félszt sejtet zenélni
Daltalan, hosszú / napok esetén.
Ebből pl. a ?félszt sejtet zenélni? eléggé érthetetlen számomra, még inkább az, hogy ez daltalan, hosszú napok ESETÉN van így. Ez így igen nyögvenyelős. Az ?óvakodom érni? is. Rilkénél meg nem az. Rilkénél nem ?Tekintetemtől / csendesek, derűsek?, hanem ?~a tekintetem által halkan megvilágítottak~,(de nem derűsek). A ?csengettyűnek? vajon a rím miatt van?
És mindez -szerintem- azért van, mert a vélt ritmuskényszer miatt magad kényszerítetted magad és Rilkét ilyen kalodába.
Attila fordításánál ilyen nyelvi, megfogalmazásbéli megbillenéseket én nem érzek, nála csak az utolsó két sor más, mint Rilkénél.
“hegedű szól, és győz a sötétségen,
s emel sötét erők fölé.”
Közben pedig ~és a hegedűk sötétjével rokon vagyok saját sötétségemmel~
Vagyis Attilánál hegedűk szólnak és győznek a sötétségen, s ez a lírai ént felemeli a sötét erők fölé,
közben pedig Rilke nem győz, nem emelkedik ki, csak rokonnak érzi a sötétet (mit más verseiben is).