| Rainer Maria Rilke: [Ob auch die Stunden uns wieder entfernen: …] Ob auch die Stunden uns wieder entfernen: wir sind immer beisammen im Traum wie unter einem aufblühenden Baum. Wir werden die Worte, die laut sind, verlernen und von uns reden wie Sterne von Sternen, – alle lauten Worte verlernen: wie unter einem aufblühenden Baum. München, 10. Juni 1897 |
Rainer Maria Rilke: [Bár az órák csak visznek el egymástól:…] Bár az órák csak visznek el egymástól: az álom kettőnket összetart, együtt vagyunk virágzó fa alatt. Minden szót feledünk, ami harsogva szól, s csillagként szólunk csillag-önmagunkról, – feledjük, ami harsányan szól: együtt vagyunk virágzó fa alatt. München, 1897. június 10. |
4 hozzászólás
Bölcs gondolatok, érdemes lenne megfogadni.
Szeretettel és tetszéssel: Rita 🙂
22 éves volt.
Kedves Ferenc!
Köszönet ezért a nagyon jó fordításért!
( Ui kedvelem Rilkét)
Elismerésem:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen!