Álmos szürkébe
Öltözött a mennybolt
Sápatag felhőáramlattal
Vágott neki az éjszakának
Dühösen üvöltött s
Szórt szikrát a nyárba
Mintha örök csillogást
Levetni akarná,
Táncba vitte a tó vizét
Habjai lábamat is elérték
Míg a jeges szél tovavitte
gondolat-rímeimet…
Bár elfújna Téged is ily
Könnyed dühvel,
Fejemben tiszta égre
Kelhetnék reggelente
S nem halványulna el
a világ annyira nélküled…
Rímek a szélben
By Hayal
1 hozzászólás
Kedves Júlia!
Kár, hogy a "a jeges szél tovavitte gondolat-rímei"det, különben nagyon jó vers lenne.
Félre a tréfával, valóban, a rímekre jobban figyelhetnél, mivel érdekes és nagyon jó a versed tartalma.
Szeretette: Kata