Oly egyszerű volt
A rímképletünk…
Előbb tiszta rímek,
Szép, rendezett, jambikus
Sorok, aztán lassú
Hangváltozások.
Mikor asszonáncként
Csengtünk össze
És a vers lábai el-eltörtek,
Mankónak még mindig
Ott voltak a hangzatos szavak.
Aztán az utolsó rímsejtések
Is feloldódtak a hangok
Kavargó, rendszertelen árjában.
Még egymásba kapaszkodunk,
– Van valami szövegkohézió -,
De már csak rendszertelen,
Avantgárd prózavers vagyunk…
1 hozzászólás
Ehhez hogy nem irt meg senki? Zsenialis, az egesz, az atmenetek, a hasonlatok…csodaszep, keseredes….de azert az avantgard is lehet szep. Gratulalok,
H.