Van egy fám,
Közel – Radnóti sírjánál,
Mely, mint egy szoptató anya,
Hallgatott, s tűrte
Simogatásomat.
Hallgatta sajgó kínjaim,
Nézte lázas vergődésemet,
Görcseibe bújtatta
Megriadt életem,
Ágaira vette pofonjaim,
Szégyenem,
És ringatott türelmesen.
Halkan suttogó dalát,
Hosszú hajfonatát,
Szétbontották ujjaim.
S egymásba fonódó ágain
Ma is ringatja vágyaim,
s álmaim
Ha jön az éjjel.
Ringatás
By Mukli Ágnes
8 hozzászólás
Szia!
Ez a fa vigaszt ad életed viharai közepette. Szép vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszti
Köszönöm,hogy elsőnek olvastad el a versem.Már én is olvasgatom a te alkotásaid.
További szép verseket kívánok neked. Ági
Úgy látom, közel áll hozzád ez a fa.
Nekem is volt régen egy kedvenc fám, egy eperfa.
Remek vers, tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm.
Üdvözöllek. Ági
Kedves Ágnes!
Nagyon szép a versed. A fák mint néma tanuk vannak jelen a mindennapjainkban.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali
Köszönöm, hogy irtál.
Szeretettel üdvözöllek. Ági
Jó, hogy van egy ilyen fád, ahova "menekülhetsz". Az eleje nagyon tetszik, a közepe kicsit az én ízlésemnek már túl érzelmes, és én biztos mondatonként kezdeném csak nagybetűvel, nem soronként, de van az egészben valami megragadó, megnyugtató.
Poppy
Igazad van. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a kis betűkre.
ÜdvözöllekÁgi