Aye Fond Kiss
Aye fond kiss, and then we sever;
Aye farewell, and then forever!
Deep in heart-wrung tears I'll pledge thee,
Warring sighs and groans I'll wage thee.
Who shall say that Fortune grieves him,
While the star of hope she leaves him?
Me, nae cheerfu' twinkle lights me;
Dark despair around benights me.
I'll ne'er blame my partial fancy,
Nothing could resist my Nancy;
But to see her was to love her;
Love but her, and love forever.
Had we never lov'd say kindly,
Had we never lov'd say blindly,
Never met–or never parted–
We had ne'er been broken-hearted.
Fare thee well, thou first and fairest!
Fare thee well, thou best and dearest!
Thine be like a joy and treasure,
Peace, enjoyment, love and pleasure!
A fond kiss, and then we sever;
A farewell, alas, forever!
Deep in heart-wrung tears I'll pledge thee,
Warring sighs and groans I'll wage thee!
________________________________________
Búcsúcsók ez, válás perce
Búcsúcsók ez, válás perce,
Isten hozzád mindörökre!
Könnyes szívvel fogadkozom,
érted sóhajom, panaszom.
Mondják, ott a remény maga,
hol kél Fortuna csillaga.
Mégsem gyúl víg fény fölöttem,
kétség éje van köröttem.
Képzeletem nem vádolom,
Nancynak behódolt, tudom,
de megláttam, megszerettem,
örök imádója lettem.
Ha nem szólnánk gyöngédséggel,
nem szeretnénk vakon, hévvel,
légyott, válás, ha nem lenne,
szívünk soha nem szenvedne.
Isten veled első, legszebb!
A legjobb, a legkedveltebb!
Kincsed legyen és örömed:
béke, derű, élv, szeretet!
Búcsúcsók ez, válás perce,
Ég veled hát mindörökre!
Könnyes szívvel fogadkozom,
érted sóhajom, panaszom!
5 hozzászólás
Üdv Dávid!
Angolból is hozott anyagból dolgozol,vagy csak németből?
MÉG EGY CSÓK
SONG: AE FOND KISS
Még egy csók – és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek.
Miért sír fel az égre,
akinek még van reménye?
Nekem csillagfény nem int már:
özön éj és néma kín vár.
Rossz rajongás, mégse szidlak,
Nancy győzni, győzni tud csak!
Aki látja, mind imádja,
mindig őt, csak őt kivánja.
Nem lett volna szivünk oly vak,
ne lett volna vágyunk oly vad,
ne jött volna, ne nőtt volna:
szivünk most nem haldokolna.
Ég veled, te szép, te legszebb!
Ég veled, te vég, te kezdet!
Béke, vágy, kincs, öröm, érdem,
minden áldás elkisérjen!
Még egy csók – és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
örök vágyban eljegyezlek!
Szabó Lőrinc
Üdv, Attila!
Igen, ezt is hozottból csináltam. A Napkorong műfordítás rovatába tette föl Haász Irénke az eredetit és a maga nyersfordítását. Én az ő nyersét mindig figyelembe veszem, de az eredetiből dolgozom. Mivel nem tudtam, hogy ezt ki fordította már magyarra, nem is kerestem utána, ezért magam estem neki. Persze, tudtam, hogy a nagyok már ezt csinálták, hiszen meg is jelent nálunk több különböző Burns-válogatás. Olvasva itt Szabó Lőrincet, amit neked nagyon köszönök, ismételten meg kell állapítanom, hogy Szabó mind költőnek, mind műfordítónak sokkal költőibb, mint én. A Még egy csók nagyon szépen gördül, nagyon szógazdag, nagyon szerelmes, nagyon fantáziadús. De kevésbé szöveghű, mint én. Tipikus eset: ha szép, akkor nem hű… Az enyém hívebb az eredeti tartalomhoz, de sokkal kevésbé tetszetős. A Bábelen nem volt fenn ennek a Burns-versnek a fordítása senkitől, pedig oda benéztem, mielőtt elkezdtem a magamét. Így aztán csak a magam nyelvismeretére, rutinjára hagyatkoztam.
Irénke nyerse, amely kedvet csinált…
Mindig/egy forró csók, aztán elválunk:
mindig/egy búcsú, aztán örökre!
Elfacsarodott szívem könnyeit nyelem érted,
küzdelmes sóhajokat és nyögéseket fogok érted kezdeni.
Ki mondja, hogy a szerencse elhagyta,
mikor a remény csillagát ő bízza rá?
Engem élénk csillogás nem világít meg,
sötét kétségbeesés borult körém.
Sosem hibáztatom elfogult képzeletemet,
Nancymnak semmi sem tud ellenállni:
Aki látja – szereti.
Hát szeretem őt, és örökké szeretni fogom.
Ha sosem mondunk kedveset
Ha sosem szeretünk vakon,
sosem találkozunk, – vagy sosem válunk el —
Akkor sosem tört volna össze a szívünk.
Élj jól, te első és legszebb!
Élj jól, te legjobb és legkedvesebb!
Legyen veled (neked) mint öröm és kincs
a béke, élvezet, szeretet, vidámság!
Mindig/egy forró csók, aztán elválunk:
Egy búcsú, sajnos, örökre szól!
Elfacsarodott szívem könnyeit nyelem érted,
küzdelmes sóhajokat és nyögéseket fogok érte
Az alábbi nyers is mutatja, hogy Szabó milyen lazán kezelte a tényleges tartalmat, de mégis milyen jó fordítást, vagy inkább nagyszerű átköltést kreált belőle, amit maga Burns is megirigyelt volna, ha tudott volna magyarul…
Csillagfény, örök vágy, néma kín, érdem, áldás, eljegyzés, megsebzés, vadság – mindez sehol az eredetiben . Szabó kihagyta a sóhajt, Fortunát, Nancy elsőségét, legjobbságát, legkedvesebbségét, becsempészte a kezdetet és a véget, a jött-nőtt alliterációt, stb.
Szóval úgy forgatta ki a verset, ahogy egy rossz kabátot szoktak felújítani. De láss csodát, a kabát belseje sokkal szebben, sokkal divatosabban, sokkal romantikusabban mutat! És az angolul nem tudó, de a verseket, a szép fordításokat szerető olvasó ezt a profizmust látja és értékeli Szabóban. Mások, Kosztolányi, Tóth, Áprily, nem csinálták ezt meg?
Egyébként az én nyersem ehhez a Burns-höz, ha én indítom ezt a fordítási ajánlatot, kicsit eltért volna az Irénkéétől, és közelebb állna az én műfordításomhoz. Ehhez persze több mindent pontosítanom kellett a szótárakból, olyanokat, amiben nem voltam biztos, vagy más, kevesebb szótagszámú szinonimát kellett kerestem…