Robog a vonat

Bánatos arc nézi a suhanó tájat,
Láttam ma már ebbõl nem is egyet, százat.
Többeknek a fején fülhallgató csücsül,
És a hangok közé szinte már elmerül.
Másoknál újság van, heti pletykaforrás,
Benne "hires" sztárok, fogyásra megoldás.
De a vonat robog, robog célja felé,
A komotosan nézünk mind az arcunk elé.

Épp telefon csörren, ide hallom hangját,
Meg persze a választ, gazdájának szavát.
Hangosabbra váltott, néhány kölök miatt,
Akiknek az agya alkoholtól viggadt.
Kicsikével odébb álmos csöves szunnyad;
Nem volt mindig ilyen! Csak azért hogy tudjad!
De a vonat robog, robog célja felé,
A komotosan nézünk mind az arcunk elé.

Hátam mögött éppen szerelmespár lángol,
Szerelemben élnek, legyenek õk bárhol.
Mások csendben állnak, gondolatban szállnak,
Lelkük messzire szállt, egész máshol járnak.
Én egyedül ülök, verset ír az agyam,
E rövidke úton lefoglalom magam,
Mert a vonat robog, robog célja felé,
S komotosan nézünk mind az arcunk elé.