[IG_KITOLT]A düh csak ármányt termel.
S a boldogságot habbal föd el
A másik szerencsétlensége
A szenvedő, síró lelke
Rajtam szárad el rothadva
S a saját érzésemet elsodorva.
Nem gonolkodik cselekszik
Dühöng és tajtékozik
Sír azért ami nincs
De másnak sincs
Örülne annak amilye van
De szegény ebet megfosztva
Nyugodt szokásos éjtől
Gyűlölöm az ilyen hülyéket
A rakás szerencsétlenségeket
Azt hiszik hogy ők okosak
Pedig ugyan olyan szánalmasak
Jobbnak hiszik magukat?
Ostoba barmok, hazugak
Nem leszek ilyen szerecsétlen
És embertelen
Nem kínzok másokat
Se állatokat
Olyanok mit ők
Eszetlen ősök
Jobb leszek
Emberiesebb
1 hozzászólás
ez 1 nagyon átlagos érzés, és az ilyenféle átlagos érzésekből merített gondolatok mindig átlagos műveket eredményeznek