Rohan az idő

Dermedt hóvirág, fagyos harmat,
hajnali szél hangosan kajtat,
kakas is felkelt, rekedten szól,
és a szellő felhőket vonszol.

Nincsen napsugár, csak hűvös árny,
csendben emészt az átkos magány,
rohan az idő, percet se áll,
minden remény lassan tovaszáll.

Voltak álmok, szépek és rútok,
deres hajjal nagyot nem ugrok,
érintett engem is már a dér,
csobog a patak, pedig rá ér!