Esti napfény hallgat a sarokban,
régi rojtos könyv hever halomban.
Tulipánok nyílnak a völgyek ölén,
kifosztott gondolatok az Ősz telén.
Leszegem fejem ott mélán magam,
vigasztalásom eltörött esernyő pora.
Társadalmi séma, demokrácia éke,
hazug pillantások nevetés kénye.
Tiporva tiportok némán sikoltok,
gyémántok, rubintok ejtett szmokingok.
Régi időkről, mesél a villamos,
amit most a korrupció szeliden eltapos.
8 hozzászólás
Kedves Alkonyi!
Tetszettek öszinte és igazi észrevételeid!
Különösen a befejezés!
amit most a korrupció szelíden eltapos!
Jó!!!!!
Gratúlálok:sailor
Tisztelt Alkonyi!
Jó volt, hogy olvashattam a Rojtos-Meséket!
Lehet, nem mindenkinek tetszik majd, de rá se rántson. Van ez így, előfordul…
tisztelettel: Túlparti
Tisztelt túlparti!
Megosztó lehetek a verseim miatt.
🙂
Köszönöm, hogy olvasta.
Tisztelettel:Alkonyi
Sohase zavarja ez önt!
Jutott eszembe erről, egy Petőfi vers, majd elküldöm, fejből nem tudom tökéletesen, sajna.
tisztelettel: túlparti
Tisztelt Alkonyi!
Olyan ez mint egy társadalmi fricska de inkább politikai versként gondolok rá.
A vége szinte az őrület hatását kelti vagy dühöt.Talán ettől olyan emberi.
Tisztelettel:Ági
Szia!
Hát, sajna, de igaz ez a korrajz, ez a mese, ami nem is mese 🙂 Vagy mégis? A villamos mesél, az esti napfény hallgat, rojtos könyvek hevernek és tán arra várnak, hogy ismét felfedezzék őket. Tetszett ez az elmélkedés. Üdv hundido
Tisztelt Ágnes!
Nagyon jó meglátások, ez volt a célom.
Kifejezni mit is gondolok a mai világról.
Köszönöm, hogy olvasta versem.
Tisztelettel: Alkonyi
Tisztelt hundido!
Amolyan mesében rejlő valóság.
Azok az értékek, emberi tartalmak, a politika ami hatást gyakorol…..
Köszönöm, hogy megtisztelt, és olvasta versemet.
Tisztelettel :Alkonyi