,kognah A .ót a :nízslef A.
,ráhopgevü za rokim tniM
,kognarah bbedílezs a ygaV
-rávik ah ,ődi za ygaV
atjar izén ah paN a S
,tágamnö avlumáB
atjaf neylim :evleygiF
?tág alsip a enneB
nebtétös a ,emí sÉ
:neletrih kinűtlE
kizén kogallisC
.nnelado takugaM.
Tükör
A felszín: a tó. A hangok,
Mint mikor az üvegpohár,
Vagy a szelídebb harangok,
Vagy az idő, ha kivár-
S a Nap ha nézi rajta
Bámulva önmagát,
Figyelve: milyen fajta
Benne a pisla gát?
És íme, a sötétben
Eltűnik hirtelen:
Csak a csillagok nézik
Magukat odalenn.
5 hozzászólás
Kedves Miléna!
Érdekes a versed. Bevallom ezt a formát még nem ismertem.
Nekem tetszik. Szerintem elég nehéz lehetett megírni.
Üdv: József
Szia!
Jópofa, Tóth Krisztinánál láttam hasonlót. 2 elütést találtam benne, rögtön az első szónál: "kognah" lenne a jó, illetve a 11. sor elején "kizén" lenne szerintem.
Az egyetlen baj ezzel a formával számomra, hogy nem tudok annyira a szövegre koncentrálni. Pedig elég jól írok-olvasok fordítva (balkezesség előnye – állítólag).
Üdv,
Poppy
Ezt most komolyan gondoltad?
Érdekes megoldás. Nekem nem tetszik.
Igaziból ha fel tudtam volna tölteni az igazi megfordított képet, akkor sokkal jobban nézne ki, de így sajna csak így működik. Az elütést javítom, az eredetit is feldobom mellé. 🙂
Így már tetszik! Sőt! Határozottan szép vers.